BEVEZETÉS
A vallás tantárggyá válása – tartalmának, üzenetének összetettsége, komplexitása miatt – sok esetben nehézséget, kihívást okoz a pedagógia oldaláról nézve, hiszen önmagában a tanítás, az oktatás nem jelenti az eredményes vallásos nevelés megvalósulását.
Napjainkban a vallás közvetítésének, tanításának nincs egységes pedagógiai arculata a világ országaiban. Számos megoldási út létezik a hatékony módszerek, oktatásszervezési megoldások kiválasztására a kitűzött cél érdekében. A szerző kutatásai arra mutatták rá, hogy az adott ország társadalmi berendezkedése, politikai, kulturális háttere a legmeghatározóbb e területen.
A tanulmány egy svájci példát szeretne bemutatni arra vonatkozóan, hogy a protestáns és a katolikus egyházak miként tudnak alapvető elvekben közös álláspontot kialakítani az eredményes vallásoktatás érdekében. A szerző Svájc Grigioni kantonjának oktatási dokumentumai alapján mutatja be 1-9. osztályig a vallástanításra vonatkozó ökumenikus hozzáállást, a tanulók fejlődése érdekében az iskola és az egyházak között létrejött együttműködés alapelveit.
SVÁJC VALLÁSOS NEVELÉSRE VONATKOZÓ ALAPELVEI
Svájc állami iskolái az elmúlt 15 évben alapos változáson mentek keresztül. A vallástanításra vonatkozóan különböző működési megoldás, út figyelhető meg, ami egyrészről függ a kantonok törvénykezésétől, másrészről mivel valójában ez a terület az egyház(ak) felelőssége, ezért az egyház(ak) és az iskola együttműködésétől is. Svájcban már a 20. században megfigyelhető volt a vallásoktatás ökumenikus jellegének erősödése, a 21. században pedig új vallásos nevelési törekvés, trend van kialakulóban, amelynek legfőbb jellemzői:
1. az egyházak közvetlen jelenléte erősen háttérben szorul;
2. a vallástant beépítették az iskolák tantervébe, így a kötelező jellege erősödött;
3. az elkötelezettség nélküli vallásismeret preferálása;
4. a vallástanítás szervesen beépül az iskola életébe.
A vallástanítási programokat átdolgozták, hogy jobban megfeleljen napjaink vallási sokszínűségének. (Jödike-Rota, 2014)
A VIZSGÁLT KANTON RÖVID BEMUTATÁSA
Grigione Svájc 26 kantonja közül a legnagyobb, az ország a keleti részén helyezkedik el és egyedülálló a tekintetben, hogy három hivatalos nyelve van: német, romans (rétoromán) és az olasz. Svájcban a felekezeti megoszlás az alábbi arányt mutatta 2013-ban a 15 évnél idősebb lakosság körében a katolikusok aránya 38,2%, míg a protestánsoké 26,9% volt. A vizsgált kantonban is hasonlóak a mutatók: 44% a katolikus, 35% a protestáns, 4% egyéb vallású és 13% nem tartozik felekezethez. Korábban a mezőgazdasággal foglalkozók főként katolikusok voltak, míg a többséget képviselő városi kantonok polgársága pedig inkább protestáns. Az adatok alapján látható, hogy a több évszázados protestáns (református) többség napjainkra veszített tagságából, a két felekezet aránya szinte kiegyenlítődött. (Chirmiciu, 2009) A lakosok száma 195 900 fő volt 2014 évben Grigioni Kantonban.
A vizsgált kanton valláspedagógiai elveinek vizsgálata alapvetően a következő források alapján történt:
− a vizsgált kantonra vonatkozó oktatási törvények (Legge scolastica, Legge per le scuole popolari del Cantone del Grigione);
− és A vallástanítás programja című dokumentum (Programma per l’insegnamento della religione), ami 1-9. osztályig érvényes.
AZ OKTATÁSRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYI HÁTTÉR 1–9. OSZTÁLYIG
Svájcban a kantonok nagy önállóságot élveznek, ami az oktatás területén is megmutatkozik. Grigioni Kantonban 1-9. osztályig kötelező a tanulóknak iskolába járni, ami a svájciak számára a népiskola (Primarschule) és az alsó középiskola (Secondarstufe I) szintjét jelenti. Az oktatási törvény több helyen szól a vallásoktatásról, elsőként a 2. cikkelyben, ahol azt olvashatjuk, hogy a tanulókat humanista, demokratikus és keresztyén értékek szerint nevelik az iskolákban. A 26. cikkely alapján az alapfokú oktatásban kötelező tantárgy a vallástan. A dokumentum a 27. cikkelyben a középfokú oktatásról informál, amelyben az Ember és környezete műveltségterületen jelenik meg kötelező tárgyként a vallástan, a 34. cikkely szerint pedig az iskola ingyenesen rendelkezésre bocsájtja a tantermeket vallásoktatás céljára.
Svájc vallástanításra vonatkozó elveit a semleges hozzáállás jellemzi, azaz az iskolák és az egyházak közötti együttműködést, egymás nézeteinek tiszteletben tartását szorgalmazza. Az együttműködés célja a tanulók személyiségfejlesztése, hatékony nevelése.
A VALLÁSTANÍTÁS ÖKUMENIKUS PROGRAMJA
Az olasz nyelvű valláspedagógiai anyagot (Programma per l’insegnamento della religione) a svájci Grigioni Kanton katolikus és protestáns egyházi vezetők együttes jóváhagyásával adták ki, ami egy közös ökumenikus program létrehozására, illetve az eredményes oktatásra törekszik.
A program négy nagyobb részből áll: az útmutató fogalmi háttere; ajánlások, útmutatások; a vallástanítás célkitűzései; a vallástanítás programja.
A tanulmány célja a vallástanítás pedagógia elveinek, a valláspedagógiai szempontoknak a bemutatása, vizsgálata, azaz az első három pont részletesebb bemutatása. A negyedik rész a vallástanítás oktatási programját, tanegységeit mutatja be részletesen osztályokra lebontva.
A PROGRAM ELVI HÁTTERE
A dokumentum a vallástanításra vonatkozóan az egyház és az iskola formáló és nevelő tevékenységének alapvetéseit, a legfőbb érintetteket veszi számba hat pontban. Az útmutató kijelenti, hogy a vallásoktatásnak vallási alapokat, keresztyén értékeket kell átadnia a tanulók személyiségfejlesztése érdekében, tehát a nevelésnek értékközvetítőnek és erkölcsi alapokon állónak kell lennie. Felelősséggel tartozunk a jövőnkért, így a vallásoktatásban is hangsúlyozni kell a természeti és a technikai környezetünk értékeinek védelmét, a természetes környezet fenntarthatósága, megóvására való kitartó elköteleződést, továbbá fejleszteni kell a szociális kompetenciákat, a szolidáris, toleráns magatartást a más kultúrájú és más vallású emberekkel szemben.
A jogi alapok résznél a dokumentum a svájci oktatási törvényre hivatkozik, amelynek első cikkelye kimondja, hogy a népiskola segíti a szülőket a gyermekeik nevelésében, a szülőkkel együttműködve tesz meg mindent a gyermek egészséges fejlődéséért.
Az útmutató kimondja, hogy a gyermekek nevelésért elsődlegesen a szülők felelősek. Az iskola a nevelő, formáló környezet megteremtését vállalja magára és támogatja a szülőket a nevelési feladatukban.
Az iskola alapvető elvei az alábbi főbb csomópontokban ragadható meg:
− Az iskola keresztyén-humanista értékeken alapszik és segít abban, hogy a tanulók a saját értékrendszerüket kialakítsák.
− Az iskola felébreszti a szociális érzékenységet tanulóiban, továbbá ösztönzi őket a demokrácia és a környezetvédelem iránti elkötelezettségre.
− Az iskola előmozdítja a nemek közötti egyenjogúságot, segíti annak érvényre jutását és saját lehetőségei szerint küzd a diszkrimináció minden formája ellen.
− Az iskola támogatja az interkulturális nevelést és ösztönzi a más vallású, más kultúrájú személyek elfogadását, azokkal való együttélést.
A pedagógiai anyag elismeri, hogy a tanárok személyiségének nagy szerepe van a nevelés eredményességében. Számos elvárásnak kell megfelelniük, hiszen a szülők, az iskola, a tanulók részéről is érkeznek igények, továbbá az oktatási programban található követelmények teljesítése nem kis feladatot jelent a tanárok számára. Nagy jelentőséggel bír, hogy a vallástanárok meggyőződésükben, viselkedésükben hitelesen, kellő komolysággal képviselik-e a keresztyén hagyományokat, illetve a keresztyén értékrendet. A dokumentum kijelenti, hogy az iskolai feladatok megoldásában a tanárok kölcsönösen számíthatnak a szülők, az iskola és az egyházi közösségek támogatására.
Az együttműködés rész szól arról, hogy a vallásoktatás lényeges része a nevelői munkának, felelőssége az egyházak és az iskola közös ügye. A dokumentum hangsúlyozza az interdiszciplináris megközelítési mód lehetőségét a vallásoktatásban, mindemellett kiemeli, hogy a vallásoktatást jobban lehetne/kellene integrálni az iskolai munkába, azaz nagyobb érvényre juttatni a nevelői munkában a vallás, az etika és az egyetemes értékek tiszteletét.
A PROGRAM PEDAGÓGIAI ALAPELVEI
Az iskola olyan alapvető ismereteket és képességeket közvetít, amelyek a lehető legsokoldalúbb személyiségfejlesztést szolgálják. (Bognárné Kocsis, 2016) Három fő kompetenciakörre helyezik a hangsúlyt, amelyek természetesen összefüggnek egymással: személyes, szociális és speciális kompetenciák. Nagy József (2010) felosztása szerint e három kompetenciaterület mellett még a kognitív kompetenciák jelennek meg, de erről a vizsgált dokumentum ebben a részben nem tesz említést.
1. Személyes kompetencia – azaz a személyiség fejlesztését segítő képességek, belső pszichikus aktivitás mozgósítását erősítő – kompetenciakörben az alábbiakban megfogalmazott sajátosságokat hangsúlyozza a dokumentum. Az iskola erősíteni kívánja a tanulók önbecsülését, ennek elérése érdekében fontosnak tartja az önismeretet, az önbizalmat. Továbbá erősíti a tanulókban a kihívások elfogadását, a nehézségekkel való szembenézést a lehetséges megoldási javaslatok felvázolásával. Az autonómia területén az iskola céljának tekinti a gondolkodásra nevelést, azaz olyan tanulók nevelését, akik képesek önállóan cselekedni. Az autonómia feltétele az önbizalom, illetve a bizalom, amely egy elfogadó, segítőkész, kiszámítható környezetben fejlődhet, teljesedhet ki. A dokumentum alapján jól látszik, hogy az iskola erősíti a tanulóiban az értékítélet képességét, saját és mások szemszögéből való látást, a nyitott hozzáállást az adódó helyzet megítélésére vonatkozóan, az önálló állásfoglalást, vélemény kifejezését, megfogalmazását.
2. Szociális kompetenciák alatt három fő terület jelenik meg, amelyek a megfelelő szociális viselkedés kialakítását célozzák. Az első a közösségi érzés erősítése, vagyis az iskola a tanulóit szilárd, tartós kapcsolatok kiépítésére neveli, akik képesek aktív közösségi életre. A második a demokratikus magatartás formálása, a demokrácia iránti elkötelezettség és tenni akarás az állam és a társadalom érdekében. Ez a magatartás feltételezi az együttműködési és a konfliktuskezelési hajlandóságot, képességet. A harmadik terület a felelősségtudat fejlesztése, ennek értelmében az iskola fejleszteni kívánja tanulóiban a felelősség iránti elkötelezettséget mind az egyén, mind a közösség szintjén, valamint a természeti környezetre vonatkozóan is.
3. Speciális kompetenciákat szakmai kompetenciaként is jelöli a szakirodalom (Nagy, 2010), ami valójában sajátos tudást, ismeretkört, képességet is jelölhet. A dokumentum arról biztosít, hogy az iskola alapvető ismereteket közvetít, képességeket fejleszt, amelyek jó alapot adnak a tanulók speciális kompetenciafejlesztéséhez és természetesen tetten érhetőek a személyiségükben bekövetkező változásokban, továbbá a családi, a közösségi, társadalmi, környezettel való kapcsolataikban. Az iskola fejleszti a tanulók tanulásának módszertanát, különböző tanulási technikák alkalmazásával segít megtalálni a számukra legkedvezőbb tanulási módot. Az iskola a tanulóit arra ösztönzi, hogy a saját képességeiknek megfelelően teljesítsenek. Erősíti bennük a különböző kibontakozási területeket: az értelmi, az alkotási, a gyakorlati, a zenei, a testi adottságok kamatoztatását, megengedi a tanulóknak, hogy tapasztalatot szerezzenek az egyes területeken, hogy megtalálják erősségeiket, de ugyanakkor segíti őket, hogy együtt tudjanak élni a gyengeségeikkel.
Grigioni Kanton iskolái számára célkitűzésként megjelölt kompetenciák tartalmában viselkedési, szociális, személyes képességek, attitűdök egyaránt megjelennek, valamint az ismeretek aktivizálása, az értékek felismerése szintén tetten érhető.
A PROGRAM LEGFŐBB DIDAKTIKAI ELVEI
A dokumentumok vizsgálata rámutatott arra, hogy mely általános oktatáselméleti célkitűzések iránt elkötelezettek az iskolák. Az alábbiakban ezek rövid bemutatására kerül sor. Az egyik célkitűzés, az eredményes tanulás légkörének megteremtése, vagyis a megbecsülés, tisztelet, rendelkezésre állás, a konfliktusok békés megoldása kell, hogy jellemezze azt a környezetet, amelyben az iskolai tanítás-tanulás folyik. A tanárok a diákokkal szorosan együttműködve segítik a tanulást, éreztetve a megbecsülésüket, elfogadásukat akkor, ha nehézségek jelentkeznek.
A tanítási program kötöttsége miatt a témák és a módszerek megválasztása fontos kérdés, bár a dokumentum hagy lehetőséget váratlan, spontán, ráérzés alapján kiválasztott tárgyköröknek is. Számol a tanulók érdeklődésével, fejlődéslélektani sajátosságaikkal. A program hangsúlyozza a személyre szabott tanítást, valamint a tanulókat arra ösztönzik, hogy saját képességük, adottságuk alapján teljesítsenek. A differenciált oktatás és az egyéni tanulás lehetőségét is biztosítja az iskola. Az iskolában a tanulók megtanulják az elfogadó magatartás kialakítását másokkal, a felelősségteljes együttműködést és a közösség kialakításának lehetőségeit, formálódását.
A tantárgyközi tartalmak erősítése, az összefüggések megtalálása szintén kiemelt terület, a tanárok keresik a kapcsolódási pontokat más tantárgyakkal az oktatás során. Ennek megfelelően a tanítást olyan módon tervezik meg, amely során a tanulóknak lehetőségük van a tapasztalatszerzésre, a tevékenykedésre, gondolkodásra és a kölcsönös összefüggések megkeresésére, levonására. Ez a fajta tanítás leginkább a közös tartalommal bíró tematikai egységeknél lehetséges.
A program hangsúlyozza, hogy az oktatási tartalmak nagy száma miatt kénytelen a pedagógus a témák között szelektálni, elsősorban azokat kiválasztani, amelyek példaértékkel bírnak. A tanulóknak lehetőségük van a tanítás megtervezésénél részt venni, így véleményt mondhatnak, illetve információt szerezhetnek a saját tanulási folyamatukat illetően. A tanárok hozzáértéssel és magas szintű tudással segítik a tanulók fejlődését. A tanítás során számos oktatási és tanulási forma jelenik meg, amelyben helyet kapnak mind a tanár által irányított elemek, mind az önálló munkavégzés lehetőségei. A tanítás tartalmaz szisztematikusan felépített, feladatokkal, munkaformákkal elképzelt tanítási anyagokat, de mellette megjelenik a kutatáson, felfedezésen alapuló elsajátítási módszer is. A cél az önálló, felelősségteljes tanulás megalapozása.
A tanári kar és az iskolások az eredményes tanulást tűzték ki maguk elé célként. A tanárok ennek megfelelően a tanév során figyelemmel kísérik a tanulók munkáját, fejlődését, tanácsokat adnak, értékelnek. A tanár értékelését a tanulói önértékelés teszi teljessé, tehát a diákok részt vesznek az értékelési folyamatban.
A program didaktikai elvei közül fontos kiemelni a tanulók bevonásának nagyfokú megjelenését, szándékát az oktatási folyamatba, továbbá a példaadás hangsúlyozását, az élményeken, a tevékenykedtetéseken alapuló feladatadást. A dokumentum alapján az oktatás tervezése, megvalósulása, eredményességének értékelése a tanulók egyéni fejlesztése érdekében történik, ahol a pedagógusnak inkább csak segítő, támogató szerepe van.
A VALLÁSTANÍTÁS ÉRTÉKEI
A program a vallástanításra vonatkozóan külön meghatározza azokat az elveket, sajátosságokat, amelyeket követendő iránynak, értéknek tart. A vallástanítás alapvetően Bibliai elveket közvetít az életre, az emberre és Istenre vonatkozóan. Ez a szemlélet, hit, meggyőződés hatást gyakorol a tanulók értékrendszerére, társas viszonyaikra és környezeti kultúrájukra. A tanulók megtanulják többek között az emberi lét, az élet megbecsülését, embertársainkkal való tiszteletteljes együttélést.
A vallástanítás segít felfedezni az élet mély, valódi értelmét hétköznapi élmények, tapasztalatok alkalmával is, továbbá utat mutat, amely igazodási pontot, útmutatót jelent az élet nehéz, szélsőséges helyzeteiben is.
Svájc vallástörténete, a vallások békés egymás mellett élése rávezeti az ott élőket, hogy modern felfogásban, az élet hétköznapi szintjére vonatkoztatva értelmezzék és közvetítsék Krisztus üzenetét. A vallástanítás során a tanulók megismerkednek a keresztyén, humanista hagyományokkal, így érthető lesz számukra a kultúrájukba való beépülése, illetve az általuk hordozott értékek felismerése az életükben. A vallástanítás során szembe kell nézni a tanulóknak azzal is, hogy vallásukról egyéni hitvallást kell tenniük az egyházi szabályoknak megfelelően További cél annak tudatosítása, hogy ők egy hitközösség tagjai, amely közösség hatással van az ő életükre. A vallásoktatás alkalmain az egyházi élettel is megismerkednek a tanulók, illetve bevezetik őket az egyház, a gyülekezet életébe.
A program ökomenikus szemléletét igazolja az is, hogy alapvető ismereteket közvetít más vallásokról és egyben bátorítja a tanulókat a vallások egymással való összehasonlításra. A tanárok szorgalmazzák a felelősségteljes, konfliktusmegoldásra, kompromisszumra törekvő magatartás kialakítását, amelyeknek eredményei megmutatkoznak a mindennapokban, az élet minden területén.
Jól látható, hogy a vallástanítás értékválasztását a keresztény/keresztyén értékrend határozza meg, emellett nagymértékben érezhető a közös pontok, összehangolt, harmonikus látásmód megtalálásának igénye. Annak az útnak a megkeresése, amelyre a felekezeti hitoktatásban jelentkező különbségek ellenére is együttesen törekszenek. Ezen értékrend kialakítása a tanulókban nem kis feladat, hiszen a vallástanítás során egyfajta gondolkodásmód átadása, megtapasztalása, belsővé válása a cél. A tanulók vallástörténeti, országtörténeti stb., kulturális ismereteket sajátítanak el, amelyhez még társul a társadalmi, közösségi élet szabályainak megismerése, az erkölcsös életmód, a másik ember elfogadása, tisztelete és a multikulturális szemléletmód. Továbbá a vallástan órákon választ kaphatnak az élet értelmére irányuló kérdéseikre, amellyel összefüggésben a világ jelenségei is érthetővé válhatnak számukra.
A PROGRAM AJÁNLÁSAI
A dokumentum ajánlásai valójában elvi, viselkedési, cselekvési elvárásokat rögzítenek, amelyek betartása kívánatos. Grigioni kanton oktatási törvénye kimondja, hogy a vallástan kötelező tantárgy a népiskolában és az alsó középiskolában. A szövetségi alkotmány értelmében azonban minden szülőnek jogában áll írásban kérni a gyermeke vallásoktatás alóli felmentését. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a vallástanítás az iskola életének szerves részét képezi és így hozzájárul az iskola nevelési, formálási tevékenységének betöltéséhez, megvalósításához.
A vallástanítás és a világkép összefüggéseként a dokumentum kijelenti, hogy az oktatási program a vallástanítást az Ember és környezete című műveltségterület részeként tartja számon, ezért szükséges globális képet közvetítenie e tantárgyon keresztül is. A vallások tekintetében is teret enged és lehetőséget ad a felekezeteknek a vallási különbségek, tartalmak közvetítésére. A program, a napjainkban megfigyelhető tendenciáknak megfelelően, a vallástanítás tartalmának felekezeti és ökumenikus arányának megválasztására több lehetőséget is biztosít. A vallástanítás történhet:
-
- tisztán felekezeti vagy tisztán ökumenikus tartalommal;
- főként felekezeti tartalommal, de teret engedve az ökumenikus jellemzők kiemelésének;
- elsősorban ökumenikus alapon, de a felekezeti sajátosságokat nem elhanyagolva.
Fontos kiemelni, hogy a dokumentum nyomatékosítja, kiemeli az iskola és a felekezet (egyház) tényleges, valódi együttműködését, a vallástanítás célkitűzéseinek, elveinek az iskola működésében, értékrendjében való hangsúlyos megjelenését.
OKTATÁSSZERVEZÉSI KÉRDÉSEK
Napjainkban az oktatásszervezési kérdések az egyik legkritikusabb pont a hazai vallástanítás területén. Gyakran problémaként jelenik meg a tanterem hiánya, a vallástan órarendbe való beillesztése, sokszor nulladik, vagy utolsó órák egyikén jelenik meg, amikor már fáradtak a tanulók stb. Ezért is fontos kitekinteni, hogy pl. Svájcban ezt a helyzetet hogyan kezelik, miként szabályozzák.
Az iskola ingyen bocsájtja rendelkezésre az osztálytermeket és törekszik arra, hogy az órarendbe beépítse a vallástantárgyat. Ennek értelmében a vallástan órák alapvetően az órarendbe illeszkedve kapnak helyet, azonban a vallásórák megszervezhetők más oktatási formában is pl. blokkosítva, délutáni blokkokban, projektmunkában stb. a hatályban lévő óraszámokat figyelembe véve.
A vallástanítás érdekében megszületett jelen oktatási program végrehajtásáért, csakúgy mint a szervezésért és felügyeletéért a helyi gyülekezet (egyház) tartozik felelősséggel. A vallástanítás helyi felelősei együtt döntenek arról is, hogy milyen tartalom szerint tanítanak (felekezeti, illetve ökumenikus alapokat preferálják).
Vallástanításban részesülhetnek azok a gyerekek is, akik nem tagjai egyik egyháznak sem. Az ilyen esetekben a szülőknek a beleegyezésüket kell adni, illetve egyeztetni kell ezt az igényt a vallástanárokkal és a vallástanításért felelős egyházi szervezetekkel.
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS
Az együttműködés minden formáját, a tartalmi és a szervezési kérdésekben való egyetértést kiemeli a dokumentum. Fontos az iskola és a felekezetek partnersége, hogy mindkét fél kölcsönösen tiszteletbe tartsa a másikat és készek legyenek a kompromisszumra a megoldandó kérdések esetén; de ugyanennyire lényeges, hogy az iskolai és a gyülekezeti hitoktatás is összehangolt legyen, vagyis többszintű együttműködés szükséges az eredményes vallástanításhoz.
A vizsgált oktatási program épít az interdiszciplináris tanulásra és a projektmunkára. Minden vallástanárt arra bátorítanak, hogy éljenek a kooperatív tanulás és a projektmunka tanulásszervezési módjaival.
Az iskolai vallástanítás az egyházi/gyülekezeti életre való nevelés egyik fő színtere. Éppen emiatt fontos, hogy az iskolai vallástanítás és az iskolán kívüli hitoktatás összehangolt legyen. Iskolán kívüli hitoktatás alkalmai lehetnek például a vasárnapi iskola/gyermekistentisztelet, ifjúsági és családi alkalmak, a konfirmációra való felkészülés stb.
A VALLÁSTANÍTÁS TARTALMI CÉLKITŰZÉSEI
A vallástanítás céljainak meghatározásánál gyakorlatilag egy kis rövid összefoglalást kapunk arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmat takar a program, mit várhatnak el, mire számíthatnak azok a szülők, illetve a tanulók, akik vallástanra járnak. A következő célkitűzések jelennek meg a dokumentumban: az élet értelmének, alapjainak megértése; önmagunk megismerése, belső világunk felfedezése; a vallás fogalmainak, nyelvezetének megértése; a szimbólumok felfedezése, megértése; a Biblia világának, szövegének megismerése; a saját élettapasztalatok értelmezése; Jézus életének és az ő tanításainak megismerése; a keresztyén világkép, emberkép, Istenkép kialakítása; a Teremtő iránti tisztelet kialakítása; az egyház tagjává válás segítése; az egyházi ünnepek, események együttünneplése; az élet értelmének kutatása; a felelősségtudat és a szolidaritás érzésének fejlesztése; más vallások megismerése és irányukba mutatott tolerancia tanúsítása.
A felsorolásból jól látható, hogy az értelmi nevelés mellett, hangsúlyosan megjelenik az érzelmi, erkölcsi, szociális, esztétikai, állampolgári nevelés, az egészségnevelés és a környezettudatosság.
ÖSSZEGZÉS
A fentiekben bemutatott Svájcban érvényes ökumenikus valláspedagógiai segédanyag elsősorban neveléselméleti, oktatáselméleti, oktatásszervezési kérdésekben nyújt eligazodást a Grigioni Kanton népiskolái számára. A bemutatott legfőbb alapelvek alapján jól érzékelhető az iskolákban a vallástanítás központi szerepe, ennek értelmében a hatékonyságra való törekvés, az oktatásszervezési rugalmasság figyelhető meg. A vizsgált dokumentumokat a békés egymás mellett élés, a tolerancia, az elfogadás, a gyermek fejlődésére, fejlesztésére irányuló pedagógusi magatartás jellemzi. A források vizsgálata alapján kijelenthető, hogy az egyházak fontosnak tartják, hogy a vallástanítás szervesen beépüljön az iskola életébe, azaz ne csak a vallástan órákon legyen tetten érhető, továbbá hogy valóban hitet ébresztő legyen, aminek eredménye a hétköznapokban, a tanulók magatartásában is megmutatkozik. (Bognárné Kocsis, 2010) A tanítási-tanulási metodológia tekintetében a változatosságot hangsúlyozza a program, a személyre szabott, az egyén fejlődését szolgáló módszerek kiválasztását. Az eredményes vallástanításhoz elengedhetetlen az egyház/gyülekezet és az iskola hatékony együttműködése, amelynek végső célja a tanulók gyülekezeti életbe való bevezetése. A svájci dokumentumok alapján jó példát láthatunk a valódi kommunikációra egy közös ügy érdekében, hiszen a források jó alapul szolgálnak egy gyümölcsöző, eredményes munkának.
IRODALOM
Bognárné Kocsis Judit (2016): A vallás és a hit szerepe a személyiségfejlődés folyamatában. Református Szemle 109: 18–36.
Bognárné Kocsis Judit (2010): Karácsony Sándor pedagógiai modellje és recepciója a református felsőoktatásban. Pannon Egyetem MFTK, Neveléstudományi Intézet, Pápa
Jödike, Ansgar-Rota, Andrea (2014): Patterns of Religious Education Policy in Switzerland: The Long Arm of Distanced Christians? Journal for the Scientific Study of Religion (2014) 53(4): 722–738.
Nagy József (2010): A személyiség kompetenciái és operációs rendszere. Iskolakultúra, 2010/7–8. 3–21.
INTERNETES FORRÁSOK
Cantone dei Grigioni, Popolazione
www.gr.ch/IT/cantone/panoramica/Seiten/Bevoelkerung.aspx Utolsó letöltés dátuma: 2015. 05. 17
Chirmiciu András (2009): 23 kanton, három nyelv, egy nemzet. http://www.nyugatijelen.com/kronika/23_kanton_harom_nyelv_egy_nemzet.php Utolsó letöltés dátuma: 2017. 05. 23.
Legge per le scuole popolari del Cantone dei Grigioni (Legge scolastica) del 21.03.2012, in vigore dal: 01.08.2013 http://www.gr-lex.gr.ch/frontend/versions/915?locale=it Letöltés dátuma: 2017. 05. 23.
Programma per l’insegnamento della religione Cantone dei Grigioni, 2003
https://www.gr.ch/DE/institutionen/verwaltung/ekud/avs/Volksschule/Lehrplan_OS_15_religione.pdf Letöltés dátuma: 2017. 05. 23.
Statistica svizzera. Stato e struttura della popolazione – Dati, indicatori Cantoni, Comuni http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/it/index/themen/01/02/blank/key/raeumliche_verteilung/kantone__gemeinden.html Letöltés dátuma: 2015. 05. 17.
Statistica svizzera. Religioni. http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/it/index/themen/01/05/blank/key/religionen.html Letöltés dátuma: 2016. 06. 05.
érdekes…