BOGNÁRNÉ DR. KOCSIS JUDIT
Összefoglalás
A vallás tantárggyá válása – tartalmának, üzenetének összetettsége, komplexitása miatt – sok esetben nehézséget okoz a pedagógia oldaláról nézve, hiszen önmagában a tanítás még nem jelenti azt, hogy vallásos nevelés eredményes lesz.
A vallástanítás, a vallásos nevelés céljának, tartalmának, hatékony oktatásszervezési megoldásainak végiggondolása, eldöntése nem kis feladat napjainkban sem hazánkban, sem a világ más országaiban. A szerzőt kutatásai abban erősítettek meg, hogy az adott ország társadalmi berendezkedése, politikai, kulturális háttere a legmeghatározóbb e területen.
A tanulmány egy rugalmas, együttműködésen alapuló programot szeretne bemutatni, hogy a protestáns és a katolikus egyházak miként tudnak alapvető elvekben közös álláspontot kialakítani az eredményes vallásoktatás érdekében. A szerző Svájc Grigione kantonjának oktatási dokumentumai alapján mutatja be 1–9. osztályig a vallástanításra vonatkozó ökumenikus hozzáállást, a tanulók fejlődése érdekében az iskola és az egyházak között létrejött együttműködés, oktatásszervezés alapelveit.
Kulcsszavak
valláspedagógia, oktatási program, vallástanítás, vallásos nevelés, vallás, vallásos értékek, nevelő
Abstract
Becoming a subject causes the religion a lot of difficulties in point of the pedagogy because of its complexity and multiple message, contents. The teaching alone does not mean, that the religious education will be succesful, efficient and productive. Deciding and thinking over the aim, content and efficient teaching organisation methods of the religious pedagogy and education is not a small task nowadays not only in our country, but neither in other countries in the world. The research of the author show that in that field the most important and determining things are the social set-up, the political and cultural background of the country. The study presents a flexible, cooperation-based program, how the catholic and protestant church can line up with each other in fundamental principles in order to get a succesful religioneducation. The author presents in the 1-9. class in Grigione cantone of Switzerland the interchurch attitude and the fundamental principles of the educationorganisation, cooperation between the school and the church on the students’ behalf based on the educational documents of the canton.
Keywords
religious pedagogy, education program, religious teaching, religious education, religion, religious values, educator
BEVEZETÉS
A vallás tantárggyá válása – tartalmának, üzenetének összetettsége, komplexitása miatt – sok esetben nehézséget, kihívást okoz a pedagógia oldaláról nézve, hiszen önmagában a tanítás, az oktatás nem jelenti az eredményes vallásos nevelés megvalósulását.
Napjainkban a vallás közvetítésének, tanításának nincs egységes pedagógiai arculata a világ országaiban. Számos megoldási út létezik a hatékony módszerek, oktatásszervezési megoldások kiválasztására a kitűzött cél érdekében. A szerző kutatásai arra mutatták rá, hogy az adott ország társadalmi berendezkedése, politikai, kulturális háttere a legmeghatározóbb e területen.
A tanulmány egy svájci példát szeretne bemutatni arra vonatkozóan, hogy a protestáns és a katolikus egyházak miként tudnak alapvető elvekben közös álláspontot kialakítani az eredményes vallásoktatás érdekében. A szerző Svájc Grigioni kantonjának oktatási dokumentumai alapján mutatja be 1-9. osztályig a vallástanításra vonatkozó ökumenikus hozzáállást, a tanulók fejlődése érdekében az iskola és az egyházak között létrejött együttműködés alapelveit.
SVÁJC VALLÁSOS NEVELÉSRE VONATKOZÓ ALAPELVEI
Svájc állami iskolái az elmúlt 15 évben alapos változáson mentek keresztül. A vallástanításra vonatkozóan különböző működési megoldás, út figyelhető meg, ami egyrészről függ a kantonok törvénykezésétől, másrészről mivel valójában ez a terület az egyház(ak) felelőssége, ezért az egyház(ak) és az iskola együttműködésétől is. Svájcban már a 20. században megfigyelhető volt a vallásoktatás ökumenikus jellegének erősödése, a 21. században pedig új vallásos nevelési törekvés, trend van kialakulóban, amelynek legfőbb jellemzői:
1. az egyházak közvetlen jelenléte erősen háttérben szorul;
2. a vallástant beépítették az iskolák tantervébe, így a kötelező jellege erősödött;
3. az elkötelezettség nélküli vallásismeret preferálása;
4. a vallástanítás szervesen beépül az iskola életébe.
A vallástanítási programokat átdolgozták, hogy jobban megfeleljen napjaink vallási sokszínűségének. (Jödike-Rota, 2014)
A VIZSGÁLT KANTON RÖVID BEMUTATÁSA
Grigione Svájc 26 kantonja közül a legnagyobb, az ország a keleti részén helyezkedik el és egyedülálló a tekintetben, hogy három hivatalos nyelve van: német, romans (rétoromán) és az olasz. Svájcban a felekezeti megoszlás az alábbi arányt mutatta 2013-ban a 15 évnél idősebb lakosság körében a katolikusok aránya 38,2%, míg a protestánsoké 26,9% volt. A vizsgált kantonban is hasonlóak a mutatók: 44% a katolikus, 35% a protestáns, 4% egyéb vallású és 13% nem tartozik felekezethez. Korábban a mezőgazdasággal foglalkozók főként katolikusok voltak, míg a többséget képviselő városi kantonok polgársága pedig inkább protestáns. Az adatok alapján látható, hogy a több évszázados protestáns (református) többség napjainkra veszített tagságából, a két felekezet aránya szinte kiegyenlítődött. (Chirmiciu, 2009) A lakosok száma 195 900 fő volt 2014 évben Grigioni Kantonban.1
A vizsgált kanton valláspedagógiai elveinek vizsgálata alapvetően a következő források alapján történt:
− a vizsgált kantonra vonatkozó oktatási törvények (Legge scolastica, Legge per le scuole popolari del Cantone del Grigione);
− és A vallástanítás programja című dokumentum (Programma per l’insegnamento della religione), ami 1-9. osztályig érvényes.
AZ OKTATÁSRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYI HÁTTÉR 1–9. OSZTÁLYIG
Svájcban a kantonok nagy önállóságot élveznek, ami az oktatás területén is megmutatkozik. Grigioni Kantonban 1-9. osztályig kötelező a tanulóknak iskolába járni, ami a svájciak számára a népiskola (Primarschule) és az alsó középiskola (Secondarstufe I) szintjét jelenti. Az oktatási törvény2 több helyen szól a vallásoktatásról, elsőként a 2. cikkelyben, ahol azt olvashatjuk, hogy a tanulókat humanista, demokratikus és keresztyén értékek szerint nevelik az iskolákban. A 26. cikkely alapján az alapfokú oktatásban kötelező tantárgy a vallástan. A dokumentum a 27. cikkelyben a középfokú oktatásról informál, amelyben az Ember és környezete műveltségterületen jelenik meg kötelező tárgyként a vallástan, a 34. cikkely szerint pedig az iskola ingyenesen rendelkezésre bocsájtja a tantermeket vallásoktatás céljára.
Svájc vallástanításra vonatkozó elveit a semleges hozzáállás jellemzi, azaz az iskolák és az egyházak közötti együttműködést, egymás nézeteinek tiszteletben tartását szorgalmazza. Az együttműködés célja a tanulók személyiségfejlesztése, hatékony nevelése.
A VALLÁSTANÍTÁS ÖKUMENIKUS PROGRAMJA
Az olasz nyelvű valláspedagógiai anyagot (Programma per l’insegnamento della religione) a svájci Grigioni Kanton katolikus és protestáns egyházi vezetők együttes jóváhagyásával adták ki, ami egy közös ökumenikus program létrehozására, illetve az eredményes oktatásra törekszik.
A program négy nagyobb részből áll: az útmutató fogalmi háttere; ajánlások, útmutatások; a vallástanítás célkitűzései; a vallástanítás programja.
A tanulmány célja a vallástanítás pedagógia elveinek, a valláspedagógiai szempontoknak a bemutatása, vizsgálata, azaz az első három pont részletesebb bemutatása. A negyedik rész a vallástanítás oktatási programját, tanegységeit mutatja be részletesen osztályokra lebontva.
A PROGRAM ELVI HÁTTERE
A dokumentum a vallástanításra vonatkozóan az egyház és az iskola formáló és nevelő tevékenységének alapvetéseit, a legfőbb érintetteket veszi számba hat pontban. Az útmutató kijelenti, hogy a vallásoktatásnak vallási alapokat, keresztyén értékeket kell átadnia a tanulók személyiségfejlesztése érdekében, tehát a nevelésnek értékközvetítőnek és erkölcsi alapokon állónak kell lennie. Felelősséggel tartozunk a jövőnkért, így a vallásoktatásban is hangsúlyozni kell a természeti és a technikai környezetünk értékeinek védelmét, a természetes környezet fenntarthatósága, megóvására való kitartó elköteleződést, továbbá fejleszteni kell a szociális kompetenciákat, a szolidáris, toleráns magatartást a más kultúrájú és más vallású emberekkel szemben.
A jogi alapok résznél a dokumentum a svájci oktatási törvényre hivatkozik, amelynek első cikkelye kimondja, hogy a népiskola segíti a szülőket a gyermekeik nevelésében, a szülőkkel együttműködve tesz meg mindent a gyermek egészséges fejlődéséért.
Az útmutató kimondja, hogy a gyermekek nevelésért elsődlegesen a szülők felelősek. Az iskola a nevelő, formáló környezet megteremtését vállalja magára és támogatja a szülőket a nevelési feladatukban.
Az iskola alapvető elvei az alábbi főbb csomópontokban ragadható meg:
− Az iskola keresztyén-humanista értékeken alapszik és segít abban, hogy a tanulók a saját értékrendszerüket kialakítsák.
− Az iskola felébreszti a szociális érzékenységet tanulóiban, továbbá ösztönzi őket a demokrácia és a környezetvédelem iránti elkötelezettségre.
− Az iskola előmozdítja a nemek közötti egyenjogúságot, segíti annak érvényre jutását és saját lehetőségei szerint küzd a diszkrimináció minden formája ellen.
− Az iskola támogatja az interkulturális nevelést és ösztönzi a más vallású, más kultúrájú személyek elfogadását, azokkal való együttélést.
A pedagógiai anyag elismeri, hogy a tanárok személyiségének nagy szerepe van a nevelés eredményességében. Számos elvárásnak kell megfelelniük, hiszen a szülők, az iskola, a tanulók részéről is érkeznek igények, továbbá az oktatási programban található követelmények teljesítése nem kis feladatot jelent a tanárok számára. Nagy jelentőséggel bír, hogy a vallástanárok meggyőződésükben, viselkedésükben hitelesen, kellő komolysággal képviselik-e a keresztyén hagyományokat, illetve a keresztyén értékrendet. A dokumentum kijelenti, hogy az iskolai feladatok megoldásában a tanárok kölcsönösen számíthatnak a szülők, az iskola és az egyházi közösségek támogatására.
Az együttműködés rész szól arról, hogy a vallásoktatás lényeges része a nevelői munkának, felelőssége az egyházak és az iskola közös ügye. A dokumentum hangsúlyozza az interdiszciplináris megközelítési mód lehetőségét a vallásoktatásban, mindemellett kiemeli, hogy a vallásoktatást jobban lehetne/kellene integrálni az iskolai munkába, azaz nagyobb érvényre juttatni a nevelői munkában a vallás, az etika és az egyetemes értékek tiszteletét.
A PROGRAM PEDAGÓGIAI ALAPELVEI
Az iskola olyan alapvető ismereteket és képességeket közvetít, amelyek a lehető legsokoldalúbb személyiségfejlesztést szolgálják. (Bognárné Kocsis, 2016) Három fő kompetenciakörre helyezik a hangsúlyt, amelyek természetesen összefüggnek egymással: személyes, szociális és speciális kompetenciák. Nagy József (2010) felosztása szerint e három kompetenciaterület mellett még a kognitív kompetenciák jelennek meg, de erről a vizsgált dokumentum ebben a részben nem tesz említést.
1. Személyes kompetencia – azaz a személyiség fejlesztését segítő képességek, belső pszichikus aktivitás mozgósítását erősítő – kompetenciakörben az alábbiakban megfogalmazott sajátosságokat hangsúlyozza a dokumentum. Az iskola erősíteni kívánja a tanulók önbecsülését, ennek elérése érdekében fontosnak tartja az önismeretet, az önbizalmat. Továbbá erősíti a tanulókban a kihívások elfogadását, a nehézségekkel való szembenézést a lehetséges megoldási javaslatok felvázolásával. Az autonómia területén az iskola céljának tekinti a gondolkodásra nevelést, azaz olyan tanulók nevelését, akik képesek önállóan cselekedni. Az autonómia feltétele az önbizalom, illetve a bizalom, amely egy elfogadó, segítőkész, kiszámítható környezetben fejlődhet, teljesedhet ki. A dokumentum alapján jól látszik, hogy az iskola erősíti a tanulóiban az értékítélet képességét, saját és mások szemszögéből való látást, a nyitott hozzáállást az adódó helyzet megítélésére vonatkozóan, az önálló állásfoglalást, vélemény kifejezését, megfogalmazását.
2. Szociális kompetenciák alatt három fő terület jelenik meg, amelyek a megfelelő szociális viselkedés kialakítását célozzák. Az első a közösségi érzés erősítése, vagyis az iskola a tanulóit szilárd, tartós kapcsolatok kiépítésére neveli, akik képesek aktív közösségi életre. A második a demokratikus magatartás formálása, a demokrácia iránti elkötelezettség és tenni akarás az állam és a társadalom érdekében. Ez a magatartás feltételezi az együttműködési és a konfliktuskezelési hajlandóságot, képességet. A harmadik terület a felelősségtudat fejlesztése, ennek értelmében az iskola fejleszteni kívánja tanulóiban a felelősség iránti elkötelezettséget mind az egyén, mind a közösség szintjén, valamint a természeti környezetre vonatkozóan is.
3. Speciális kompetenciákat szakmai kompetenciaként is jelöli a szakirodalom (Nagy, 2010), ami valójában sajátos tudást, ismeretkört, képességet is jelölhet. A dokumentum arról biztosít, hogy az iskola alapvető ismereteket közvetít, képességeket fejleszt, amelyek jó alapot adnak a tanulók speciális kompetenciafejlesztéséhez és természetesen tetten érhetőek a személyiségükben bekövetkező változásokban, továbbá a családi, a közösségi, társadalmi, környezettel való kapcsolataikban. Az iskola fejleszti a tanulók tanulásának módszertanát, különböző tanulási technikák alkalmazásával segít megtalálni a számukra legkedvezőbb tanulási módot. Az iskola a tanulóit arra ösztönzi, hogy a saját képességeiknek megfelelően teljesítsenek. Erősíti bennük a különböző kibontakozási területeket: az értelmi, az alkotási, a gyakorlati, a zenei, a testi adottságok kamatoztatását, megengedi a tanulóknak, hogy tapasztalatot szerezzenek az egyes területeken, hogy megtalálják erősségeiket, de ugyanakkor segíti őket, hogy együtt tudjanak élni a gyengeségeikkel.
Grigioni Kanton iskolái számára célkitűzésként megjelölt kompetenciák tartalmában viselkedési, szociális, személyes képességek, attitűdök egyaránt megjelennek, valamint az ismeretek aktivizálása, az értékek felismerése szintén tetten érhető.
A PROGRAM LEGFŐBB DIDAKTIKAI ELVEI
A dokumentumok vizsgálata rámutatott arra, hogy mely általános oktatáselméleti célkitűzések iránt elkötelezettek az iskolák. Az alábbiakban ezek rövid bemutatására kerül sor. Az egyik célkitűzés, az eredményes tanulás légkörének megteremtése, vagyis a megbecsülés, tisztelet, rendelkezésre állás, a konfliktusok békés megoldása kell, hogy jellemezze azt a környezetet, amelyben az iskolai tanítás-tanulás folyik. A tanárok a diákokkal szorosan együttműködve segítik a tanulást, éreztetve a megbecsülésüket, elfogadásukat akkor, ha nehézségek jelentkeznek.
A tanítási program kötöttsége miatt a témák és a módszerek megválasztása fontos kérdés, bár a dokumentum hagy lehetőséget váratlan, spontán, ráérzés alapján kiválasztott tárgyköröknek is. Számol a tanulók érdeklődésével, fejlődéslélektani sajátosságaikkal. A program hangsúlyozza a személyre szabott tanítást, valamint a tanulókat arra ösztönzik, hogy saját képességük, adottságuk alapján teljesítsenek. A differenciált oktatás és az egyéni tanulás lehetőségét is biztosítja az iskola. Az iskolában a tanulók megtanulják az elfogadó magatartás kialakítását másokkal, a felelősségteljes együttműködést és a közösség kialakításának lehetőségeit, formálódását.
A tantárgyközi tartalmak erősítése, az összefüggések megtalálása szintén kiemelt terület, a tanárok keresik a kapcsolódási pontokat más tantárgyakkal az oktatás során. Ennek megfelelően a tanítást olyan módon tervezik meg, amely során a tanulóknak lehetőségük van a tapasztalatszerzésre, a tevékenykedésre, gondolkodásra és a kölcsönös összefüggések megkeresésére, levonására. Ez a fajta tanítás leginkább a közös tartalommal bíró tematikai egységeknél lehetséges.
A program hangsúlyozza, hogy az oktatási tartalmak nagy száma miatt kénytelen a pedagógus a témák között szelektálni, elsősorban azokat kiválasztani, amelyek példaértékkel bírnak. A tanulóknak lehetőségük van a tanítás megtervezésénél részt venni, így véleményt mondhatnak, illetve információt szerezhetnek a saját tanulási folyamatukat illetően. A tanárok hozzáértéssel és magas szintű tudással segítik a tanulók fejlődését. A tanítás során számos oktatási és tanulási forma jelenik meg, amelyben helyet kapnak mind a tanár által irányított elemek, mind az önálló munkavégzés lehetőségei. A tanítás tartalmaz szisztematikusan felépített, feladatokkal, munkaformákkal elképzelt tanítási anyagokat, de mellette megjelenik a kutatáson, felfedezésen alapuló elsajátítási módszer is. A cél az önálló, felelősségteljes tanulás megalapozása.
A tanári kar és az iskolások az eredményes tanulást tűzték ki maguk elé célként. A tanárok ennek megfelelően a tanév során figyelemmel kísérik a tanulók munkáját, fejlődését, tanácsokat adnak, értékelnek. A tanár értékelését a tanulói önértékelés teszi teljessé, tehát a diákok részt vesznek az értékelési folyamatban.
A program didaktikai elvei közül fontos kiemelni a tanulók bevonásának nagyfokú megjelenését, szándékát az oktatási folyamatba, továbbá a példaadás hangsúlyozását, az élményeken, a tevékenykedtetéseken alapuló feladatadást. A dokumentum alapján az oktatás tervezése, megvalósulása, eredményességének értékelése a tanulók egyéni fejlesztése érdekében történik, ahol a pedagógusnak inkább csak segítő, támogató szerepe van.
A VALLÁSTANÍTÁS ÉRTÉKEI
A program a vallástanításra vonatkozóan külön meghatározza azokat az elveket, sajátosságokat, amelyeket követendő iránynak, értéknek tart. A vallástanítás alapvetően Bibliai elveket közvetít az életre, az emberre és Istenre vonatkozóan. Ez a szemlélet, hit, meggyőződés hatást gyakorol a tanulók értékrendszerére, társas viszonyaikra és környezeti kultúrájukra. A tanulók megtanulják többek között az emberi lét, az élet megbecsülését, embertársainkkal való tiszteletteljes együttélést.
A vallástanítás segít felfedezni az élet mély, valódi értelmét hétköznapi élmények, tapasztalatok alkalmával is, továbbá utat mutat, amely igazodási pontot, útmutatót jelent az élet nehéz, szélsőséges helyzeteiben is.
Svájc vallástörténete, a vallások békés egymás mellett élése rávezeti az ott élőket, hogy modern felfogásban, az élet hétköznapi szintjére vonatkoztatva értelmezzék és közvetítsék Krisztus üzenetét. A vallástanítás során a tanulók megismerkednek a keresztyén, humanista hagyományokkal, így érthető lesz számukra a kultúrájukba való beépülése, illetve az általuk hordozott értékek felismerése az életükben. A vallástanítás során szembe kell nézni a tanulóknak azzal is, hogy vallásukról egyéni hitvallást kell tenniük az egyházi szabályoknak megfelelően További cél annak tudatosítása, hogy ők egy hitközösség tagjai, amely közösség hatással van az ő életükre. A vallásoktatás alkalmain az egyházi élettel is megismerkednek a tanulók, illetve bevezetik őket az egyház, a gyülekezet életébe.
A program ökomenikus szemléletét igazolja az is, hogy alapvető ismereteket közvetít más vallásokról és egyben bátorítja a tanulókat a vallások egymással való összehasonlításra. A tanárok szorgalmazzák a felelősségteljes, konfliktusmegoldásra, kompromisszumra törekvő magatartás kialakítását, amelyeknek eredményei megmutatkoznak a mindennapokban, az élet minden területén.
Jól látható, hogy a vallástanítás értékválasztását a keresztény/keresztyén értékrend határozza meg, emellett nagymértékben érezhető a közös pontok, összehangolt, harmonikus látásmód megtalálásának igénye. Annak az útnak a megkeresése, amelyre a felekezeti hitoktatásban jelentkező különbségek ellenére is együttesen törekszenek. Ezen értékrend kialakítása a tanulókban nem kis feladat, hiszen a vallástanítás során egyfajta gondolkodásmód átadása, megtapasztalása, belsővé válása a cél. A tanulók vallástörténeti, országtörténeti stb., kulturális ismereteket sajátítanak el, amelyhez még társul a társadalmi, közösségi élet szabályainak megismerése, az erkölcsös életmód, a másik ember elfogadása, tisztelete és a multikulturális szemléletmód. Továbbá a vallástan órákon választ kaphatnak az élet értelmére irányuló kérdéseikre, amellyel összefüggésben a világ jelenségei is érthetővé válhatnak számukra.
A PROGRAM AJÁNLÁSAI
A dokumentum ajánlásai valójában elvi, viselkedési, cselekvési elvárásokat rögzítenek, amelyek betartása kívánatos. Grigioni kanton oktatási törvénye kimondja, hogy a vallástan kötelező tantárgy a népiskolában és az alsó középiskolában. A szövetségi alkotmány értelmében azonban minden szülőnek jogában áll írásban kérni a gyermeke vallásoktatás alóli felmentését. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a vallástanítás az iskola életének szerves részét képezi és így hozzájárul az iskola nevelési, formálási tevékenységének betöltéséhez, megvalósításához.
A vallástanítás és a világkép összefüggéseként a dokumentum kijelenti, hogy az oktatási program a vallástanítást az Ember és környezete című műveltségterület részeként tartja számon, ezért szükséges globális képet közvetítenie e tantárgyon keresztül is. A vallások tekintetében is teret enged és lehetőséget ad a felekezeteknek a vallási különbségek, tartalmak közvetítésére. A program, a napjainkban megfigyelhető tendenciáknak megfelelően, a vallástanítás tartalmának felekezeti és ökumenikus arányának megválasztására több lehetőséget is biztosít. A vallástanítás történhet:
-
- tisztán felekezeti vagy tisztán ökumenikus tartalommal;
- főként felekezeti tartalommal, de teret engedve az ökumenikus jellemzők kiemelésének;
- elsősorban ökumenikus alapon, de a felekezeti sajátosságokat nem elhanyagolva.
Fontos kiemelni, hogy a dokumentum nyomatékosítja, kiemeli az iskola és a felekezet (egyház) tényleges, valódi együttműködését, a vallástanítás célkitűzéseinek, elveinek az iskola működésében, értékrendjében való hangsúlyos megjelenését.
OKTATÁSSZERVEZÉSI KÉRDÉSEK
Napjainkban az oktatásszervezési kérdések az egyik legkritikusabb pont a hazai vallástanítás területén. Gyakran problémaként jelenik meg a tanterem hiánya, a vallástan órarendbe való beillesztése, sokszor nulladik, vagy utolsó órák egyikén jelenik meg, amikor már fáradtak a tanulók stb. Ezért is fontos kitekinteni, hogy pl. Svájcban ezt a helyzetet hogyan kezelik, miként szabályozzák.
Az iskola ingyen bocsájtja rendelkezésre az osztálytermeket és törekszik arra, hogy az órarendbe beépítse a vallástantárgyat. Ennek értelmében a vallástan órák alapvetően az órarendbe illeszkedve kapnak helyet, azonban a vallásórák megszervezhetők más oktatási formában is pl. blokkosítva, délutáni blokkokban, projektmunkában stb. a hatályban lévő óraszámokat figyelembe véve.
A vallástanítás érdekében megszületett jelen oktatási program végrehajtásáért, csakúgy mint a szervezésért és felügyeletéért a helyi gyülekezet (egyház) tartozik felelősséggel. A vallástanítás helyi felelősei együtt döntenek arról is, hogy milyen tartalom szerint tanítanak (felekezeti, illetve ökumenikus alapokat preferálják).
Vallástanításban részesülhetnek azok a gyerekek is, akik nem tagjai egyik egyháznak sem. Az ilyen esetekben a szülőknek a beleegyezésüket kell adni, illetve egyeztetni kell ezt az igényt a vallástanárokkal és a vallástanításért felelős egyházi szervezetekkel.
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS
Az együttműködés minden formáját, a tartalmi és a szervezési kérdésekben való egyetértést kiemeli a dokumentum. Fontos az iskola és a felekezetek partnersége, hogy mindkét fél kölcsönösen tiszteletbe tartsa a másikat és készek legyenek a kompromisszumra a megoldandó kérdések esetén; de ugyanennyire lényeges, hogy az iskolai és a gyülekezeti hitoktatás is összehangolt legyen, vagyis többszintű együttműködés szükséges az eredményes vallástanításhoz.
A vizsgált oktatási program épít az interdiszciplináris tanulásra és a projektmunkára. Minden vallástanárt arra bátorítanak, hogy éljenek a kooperatív tanulás és a projektmunka tanulásszervezési módjaival.
Az iskolai vallástanítás az egyházi/gyülekezeti életre való nevelés egyik fő színtere. Éppen emiatt fontos, hogy az iskolai vallástanítás és az iskolán kívüli hitoktatás összehangolt legyen. Iskolán kívüli hitoktatás alkalmai lehetnek például a vasárnapi iskola/gyermekistentisztelet, ifjúsági és családi alkalmak, a konfirmációra való felkészülés stb.
A VALLÁSTANÍTÁS TARTALMI CÉLKITŰZÉSEI
A vallástanítás céljainak meghatározásánál gyakorlatilag egy kis rövid összefoglalást kapunk arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmat takar a program, mit várhatnak el, mire számíthatnak azok a szülők, illetve a tanulók, akik vallástanra járnak. A következő célkitűzések jelennek meg a dokumentumban: az élet értelmének, alapjainak megértése; önmagunk megismerése, belső világunk felfedezése; a vallás fogalmainak, nyelvezetének megértése; a szimbólumok felfedezése, megértése; a Biblia világának, szövegének megismerése; a saját élettapasztalatok értelmezése; Jézus életének és az ő tanításainak megismerése; a keresztyén világkép, emberkép, Istenkép kialakítása; a Teremtő iránti tisztelet kialakítása; az egyház tagjává válás segítése; az egyházi ünnepek, események együttünneplése; az élet értelmének kutatása; a felelősségtudat és a szolidaritás érzésének fejlesztése; más vallások megismerése és irányukba mutatott tolerancia tanúsítása.
A felsorolásból jól látható, hogy az értelmi nevelés mellett, hangsúlyosan megjelenik az érzelmi, erkölcsi, szociális, esztétikai, állampolgári nevelés, az egészségnevelés és a környezettudatosság.
ÖSSZEGZÉS
A fentiekben bemutatott Svájcban érvényes ökumenikus valláspedagógiai segédanyag elsősorban neveléselméleti, oktatáselméleti, oktatásszervezési kérdésekben nyújt eligazodást a Grigioni Kanton népiskolái számára. A bemutatott legfőbb alapelvek alapján jól érzékelhető az iskolákban a vallástanítás központi szerepe, ennek értelmében a hatékonyságra való törekvés, az oktatásszervezési rugalmasság figyelhető meg. A vizsgált dokumentumokat a békés egymás mellett élés, a tolerancia, az elfogadás, a gyermek fejlődésére, fejlesztésére irányuló pedagógusi magatartás jellemzi. A források vizsgálata alapján kijelenthető, hogy az egyházak fontosnak tartják, hogy a vallástanítás szervesen beépüljön az iskola életébe, azaz ne csak a vallástan órákon legyen tetten érhető, továbbá hogy valóban hitet ébresztő legyen, aminek eredménye a hétköznapokban, a tanulók magatartásában is megmutatkozik. (Bognárné Kocsis, 2010) A tanítási-tanulási metodológia tekintetében a változatosságot hangsúlyozza a program, a személyre szabott, az egyén fejlődését szolgáló módszerek kiválasztását. Az eredményes vallástanításhoz elengedhetetlen az egyház/gyülekezet és az iskola hatékony együttműködése, amelynek végső célja a tanulók gyülekezeti életbe való bevezetése. A svájci dokumentumok alapján jó példát láthatunk a valódi kommunikációra egy közös ügy érdekében, hiszen a források jó alapul szolgálnak egy gyümölcsöző, eredményes munkának.
IRODALOM
Bognárné Kocsis Judit (2016): A vallás és a hit szerepe a személyiségfejlődés folyamatában. Református Szemle 109: 18–36.
Bognárné Kocsis Judit (2010): Karácsony Sándor pedagógiai modellje és recepciója a református felsőoktatásban. Pannon Egyetem MFTK, Neveléstudományi Intézet, Pápa
Jödike, Ansgar-Rota, Andrea (2014): Patterns of Religious Education Policy in Switzerland: The Long Arm of Distanced Christians? Journal for the Scientific Study of Religion (2014) 53(4): 722–738.
Nagy József (2010): A személyiség kompetenciái és operációs rendszere. Iskolakultúra, 2010/7–8. 3–21.
INTERNETES FORRÁSOK
Cantone dei Grigioni, Popolazione
www.gr.ch/IT/cantone/panoramica/Seiten/Bevoelkerung.aspx Utolsó letöltés dátuma: 2015. 05. 17
Chirmiciu András (2009): 23 kanton, három nyelv, egy nemzet. http://www.nyugatijelen.com/kronika/23_kanton_harom_nyelv_egy_nemzet.php Utolsó letöltés dátuma: 2017. 05. 23.
Legge per le scuole popolari del Cantone dei Grigioni (Legge scolastica) del 21.03.2012, in vigore dal: 01.08.2013 http://www.gr-lex.gr.ch/frontend/versions/915?locale=it Letöltés dátuma: 2017. 05. 23.
Programma per l’insegnamento della religione Cantone dei Grigioni, 2003
https://www.gr.ch/DE/institutionen/verwaltung/ekud/avs/Volksschule/Lehrplan_OS_15_religione.pdf Letöltés dátuma: 2017. 05. 23.
Statistica svizzera. Stato e struttura della popolazione – Dati, indicatori Cantoni, Comuni http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/it/index/themen/01/02/blank/key/raeumliche_verteilung/kantone__gemeinden.html Letöltés dátuma: 2015. 05. 17.
Statistica svizzera. Religioni. http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/it/index/themen/01/05/blank/key/religionen.html Letöltés dátuma: 2016. 06. 05.
Lábjegyzet
1 Forrás: Statistica svizzera. Stato e struttura della popolazione – Dati, indicatori Cantoni, Comuni http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/it/index/themen/01/02/blank/key/raeumliche_verteilung/kantone__gemeinden.html
2 Legge scolastica. Legge per le scuole popolari del Cantone dei Grigioni del 21.03.2012, in vigore dal: 01.08.2013 http://www.gr-lex.gr.ch/frontend/versions/915?locale=it
(FPO – Ez a cikk a Fejlesztő Pedagógia 2017/3-6. számában jelent meg nyomtatásban.)
érdekes…