(2026. október 23. – Fejlesztő Pedagógia Online) Elkészült a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének és oktatásának fejlesztésére létrehozott minisztériumi munkacsoport tízpontos javaslatcsomagja. A most nyilvánosságra hozott részletek között szerepel, hogy a gyógypedagógusok az osztálytermi munkában is vegyenek részt, heti két órát fordíthassanak a pedagógusokkal való közös tervezésre, tartsák be az SNI-s tanulók miatt csökkentendő osztálylétszámokra vonatkozó szabályokat, és egyszerűsítsék az utazó gyógypedagógusok adminisztrációját. A Fejlesztő Pedagógia Online október 12-én már foglalkozott a készülő csomaggal; most több konkrétum ismertté vált, de a megvalósítás feltételeiről továbbra is sok a nyitott kérdés.
A nyáron létrehozott SNI-munkacsoport abból az alapelvből indult ki, hogy minden gyermek egyedi módon fejlődik, ezért joga van a saját szükségleteihez igazodó neveléshez és oktatáshoz.
Ez első olvasásra magától értetődőnek tűnhet, a gyakorlatban azonban komoly változást kívánhat az intézményektől. A munkacsoport szerint ugyanis nem elegendő, ha egy sajátos nevelési igényű gyermek egyszerűen ugyanabba az óvodába vagy iskolába jár, mint a többiek. Olyan környezetet kell teremteni, amelyben ténylegesen részt tud venni a közös munkában, biztonságban érzi magát, és megkapja az állapotához szükséges segítséget.
Ehhez az intézményeknek kell alkalmazkodniuk a gyermekek eltérő képességeihez, fejlődési tempójához és szükségleteihez – amihez viszont megfelelő szaktudásra, időre, eszközökre és szakmai segítségre van szükség.
A gyógypedagógus ne csak külön fejlesztőórán találkozzon a gyermekkel
A csomag egyik legfontosabb gyakorlati javaslata, hogy a gyógypedagógus az osztálytermi munkában is vegyen részt, és a pedagógussal együtt alakítsa ki azt a környezetet, amelyben az SNI-s gyermek is megfelelően tud tanulni.
Ez lényeges szemléletváltást jelenthet.
A gyógypedagógiai segítség így nem kizárólag azt jelentené, hogy a gyermek hetente néhány alkalommal külön fejlesztő foglalkozásra megy, hanem a két szakember közösen kereshetné meg, miként lehet az adott osztályban úgy tanítani, hogy az eltérő szükségletek is kezelhetők legyenek.
A munkacsoport ezért azt javasolja, hogy a gyógypedagógusok kötelező óraszámából heti két órát kifejezetten a pedagógusokkal való együttműködésre lehessen fordítani.
Ebbe közös tervezés, közös tanítás, konzultáció és problémamegoldás tartozna.
Kevesebb gyermek lehetne azokban az osztályokban, ahol SNI-s tanulók vannak
A javaslatcsomag külön kitér egy már jelenleg is létező szabály betartására.
Az SNI-s gyermekeket az osztály vagy csoport létszámának megállapításakor az állapotuktól függően két vagy három főként kell figyelembe venni. Ennek éppen az a célja, hogy azokban a közösségekben, ahol több különleges támogatást igénylő gyermek tanul, kisebb lehessen a tényleges létszám.
A munkacsoport most kifejezetten ennek a szabálynak a betartását szorgalmazza.
Ez különösen fontos kérdés, mert a befogadó oktatás lehetősége nagymértékben függ attól, hogy egy pedagógusnak egyszerre hány gyermekre kell figyelnie. Egy túl nagy osztályban még megfelelő szakmai felkészültséggel is sokkal nehezebb valódi differenciált oktatást megvalósítani.
Ne maradjon a szakértői vélemény egyetlen fiókban
A munkacsoport szerint azt is biztosítani kellene, hogy az SNI-s gyermekről készült szakértői vélemény javaslatait minden vele foglalkozó pedagógus megismerje.
Ez azért fontos, mert a szakvélemény nem egyszerűen egy diagnózist tartalmaz: meghatározhatja azt is, milyen fejlesztésre, pedagógiai módszerre, könnyítésre vagy más támogatásra van szüksége a gyermeknek.
A javaslat szerint emellett minden pedagógusnak ismernie kellene az SNI-s gyermekek nevelésére és oktatására vonatkozó szakmai irányelveket. Ennek érdekében külön szakmai nap megtartását is indokoltnak tartják.
A fejlesztés időpontja sem mindegy
A csomag egy látszólag apró, a gyermekek mindennapjaiban azonban nagyon is fontos problémára is kitér.
A fejlesztő foglalkozások időpontját a javaslat szerint a gyermek terhelhetőségéhez és igényeihez kellene igazítani.
Nem mindegy ugyanis, hogy egy gyermek mikor kerül ki a tanóráról fejlesztésre, melyik tantárgyból marad ki rendszeresen, illetve egy hosszú iskolai nap mely szakaszában várnak el tőle további koncentrációt.
A munkacsoport emellett egyszerűsítené az utazó gyógypedagógusok adminisztrációját is, hogy több idejük maradhasson a tényleges szakmai munkára.
Jogszabályi pontosításokat is javasolnak
A csomag nemcsak az osztályteremben közvetlenül érzékelhető változtatásokkal foglalkozik.
A munkacsoport szükségesnek tartja a súlyos és halmozott fogyatékosság törvényi meghatározásának pontosítását, továbbá részletesebben szabályozná az ilyen gyermekek fejlesztő nevelését-oktatását végző intézményeket.
Pontosítanák a gyógypedagógiai és konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmények fogalmát, valamint egyértelműbben helyeznék el a rendszerben az utazó gyógypedagógusi és utazó konduktori hálózatokat is.
A legfontosabb kérdés továbbra is az: mi valósul meg belőle?
Amikor október 12-én először írtunk a készülő tízpontos javaslatcsomagról, éppen azt emeltük ki, hogy önmagában egy szakmailag helyes célkitűzés még nem változtatja meg az SNI-s gyermekek mindennapjait.
Most már lényegesen többet tudunk arról, mit szeretne megváltoztatni a munkacsoport.
A mostani tájékoztatásból ugyanakkor továbbra sem derül ki, hogy a javaslatok közül melyekből lesz jogszabály, milyen ütemezéssel vezetnék be őket, illetve mely intézkedésekhez társul új finanszírozás vagy többlet szakember.
Ez azért kulcskérdés, mert például a gyógypedagógus nagyobb osztálytermi jelenlétéhez és a pedagógusokkal végzett heti kétórás közös munkájához nemcsak szabály, hanem elegendő gyógypedagógus és megfelelő munkaidő-kapacitás is szükséges.
Ugyanez igaz az osztálylétszámokra: a szabály betartásának követelése önmagában fontos, de a családok és az intézmények számára az jelenti majd a változást, ha ez a mindennapi működésben is érvényesül.
A gyakorlati eredmény lesz a mérce
Az országos változtatások az óvodákban, iskolákban tanuló SNI-s gyermekeket és családjaikat is közvetlenül érinthetik.
A valódi eredmény végül nem azon múlik majd, hogy hány pontból áll a javaslatcsomag, hanem azon, hogy a gyermek időben hozzájut-e a megfelelő segítséghez; megtartják-e számára az előírt fejlesztéseket; van-e elegendő gyógypedagógus; a pedagógus kap-e szakmai segítséget; és olyan létszámú osztályban tanul-e, ahol az egyéni szükségleteire valóban lehet figyelni.
A tízpontos csomag elkészülte ezért fontos állomás – de még nem a folyamat vége.
Most kezdődik annak eldöntése, hogy a szakmai javaslatokból mi, mikor és milyen feltételekkel kerül át az óvodák és iskolák mindennapi gyakorlatába.
(Fejlesztő Pedagógia Online / Forrás: MTI, Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium; előzmény: Fejlesztő Pedagógia Online, 2026. október 12.)
