Ízelítő a Fejlesztő Pedagógia legújabb számából – A testséma fejlesztés gyökerei és gyakorlattára

(Fejlesztő Pedagógia Online, 2022. szeptember 21.) Előfizetőink hamarosan megkapják a Fejlesztő Pedagógia 2022/1–3. hármas összevont számát, amelyben a  Frostig összeállításon túl sok olyan tanulmányt találnak a legújabb és az archív anyagokban, amelyek a gyermekek jobb megismerésében, a támogatásra szoruló tanulók egyéni szükségleteinek felismerésében nyújtanak segítséget.

ÍZELÍTŐ

Ajánljuk az összeállítás egyik tanulmányát, amelyben a szerző – Rosta Katalin – egy, a mindennapokban jól használható gyakorlóanyagot állított össze a testséma biztos kialakításának fejlesztéséhez.

A testséma fejlesztés gyökerei és gyakorlattára

ROSTA KATALIN

Összefoglalás
A COVID 19 vírus miatt bezártak az iskolák, a gyerekek oktatása A játékgyűjtemény célja a játék közbeni tanulás, a saját élményen alapuló képességfejlesztés, a tanulási zavarok korrekciója, a testkép, a testfogalom és a testséma fejlesztésével a Frostig előkészítő program alapján.

Kulcsszavak
Frostig terápia, testséma fejlesztés, iskola előkészítés, játékgyűjtemény

Abstract
The aim of the gaming collection is to play in-game learning, self-based skill-development, correction of learning disorders, developing the body image, the body concept, and the body scheme, based on the Frostig preparatory program.

Keywords
Frostig therapy, body scheme development, school preparation, game collection

A sajátos nevelési, fejlesztési igényű gyermekek megsegítésének elméleti és gyakorlati kérdései az 1990-es évek óta állnak a tudományos érdeklődés középpontjában. Ez idő óta jól nyomon követhető az a folyamat, amely a nemzetközi gyakorlatban kialakított, alkalmazott és bevált terápiák és diagnosztikai eljárások, pedagógiai innovációk hazai megismerését és a gyakorlatban történő alkalmazását teszi lehetővé. Ezek közé az eljárások közé tartozik a Mariann Frostig által kimunkált Frostig-koncepció, amely nemzetközi szinten és Magyarországon is iskolát teremtett a terápiás és diagnosztikus gyakorlatban. Frostig diagnosztikus és terápiás modellje a tanulási képességzavarok hátterében lévő fejlődési zavarok meghatározójaként a vizuális észlelési képességek szerepét hangsúlyozza, és annak zavarait állítja középpontba (Gereben, 1990), a holisztikus szemléletű szenzoros integráció elmélete alapján közelítve a kérdéshez.

A Frostig féle vizuális észlelés fejlesztő program a vizuális észlelési képesség fejlesztésére koncepcionálisan kidolgozott terápiás rendszer. A Frostig terápiás program lényege, hogy a bázis folyamatokat mozgósítja. „A fejlesztés kiindulópontja a testkép, a testséma, a testfogalom, valamint a gyermekek mozgásképességének sokoldalú fejlesztése a mozgásfejlesztő és vizuális észlelési képességeket fejlesztő úgynevezett „előkészítő” gyakorlatok segítségével.

A vizuális észlelés öt területének kognitív fejlődéspszichológiai megalapozottságú megközelítése a vizuomotoros koordináció képesség mellett az alak-háttér felismerése, a vizuális állandóság, a téri helyzet/irány, téri viszony és képzeletalkotási képességre, e képességzavarok viselkedéses tüneteinek befolyásolására irányul.” (Reményi–Schaefgen–Gereben, 2014. 296. o.). A Frostig vizuális észlelési képességet fejlesztő, módszeresen felépített programot a pedagógusok kreatívan alkalmazhatják, és más módszerekkel kombinálhatják a fejlesztésre járó gyermekek sikeres fejlődése érdekében. A Frostig-koncepció megismerésére és kipróbálására intézményünkben 1987-90 között került sor „A korrekciós nevelés átfogó tudományos megalapozása” című kutatás keretében. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán Lányiné dr. Engelmayer Ágnes által irányított „Képességzavarok diagnosztizálásának és korrekciójának fejlesztése” altéma keretében lehetővé vált, hogy a Frostig programot a különböző gyermekcsoportoknál végzett fejlesztő munkában kipróbálásra kerüljön és tudományos elemzés tárgyává váljon. A beszédfogyatékos logopédiai óvodás gyermekek körében intézményünkben a Frostig-program kipróbálását Gereben Ferencné dr. irányította. A Frostig program bevezetésében Arany Ildikó, File Edit, Huszár Csilla, Kiss Tiborné, Majtánné Farkas Andrea, Pestyné Egri Katalin, Rosta Katalin és Rudas Zsuzsanna gyógypedagógus-logopédus vett részt. 

A „Frostig-féle vizuális észlelés fejlesztési program” intézményi implementációja szükségszerűen maga után vonta ennek az újszerű fejlesztési módszereknek az adaptációját és továbbfejlesztését, valamint a meglévő fejlesztő és pedagógiai eszköztár korrekcióját a helyi igényeknek és sajátosságoknak megfelelően. Hatására a logopédiai óvoda fejlesztő-nevelő gyakorlatában előtérbe került a személyközpontúság, azaz olyan, a gyermekek életkori sajátosságaihoz, egyéni szükségleteihez igazodó, differenciáló, egyéni fejlesztési terven alapuló szemlélet bontakozott ki, amely a gyermeki én megvalósításához nyújtott segítségadást az egyéni kezdeményezőkészség megvalósítását is magába foglalja. A szemléletváltozás eredményeképpen kialakult egy gyermekbarát nevelési-fejlesztési környezet, amely lehetővé tette a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó, differenciált tanulásszervezési eljárások bevezetését és sokrétű egyéni értékelési mód alkalmazását. 

Az új típusú fejlesztő szemlélet eredményeképpen fejlesztő kiadványok sora született meg a kipróbálásban részt vevők közreműködésével, és ezek hatást gyakoroltak a hazai fejlesztőpedagógia szemléletére. A Frostig-féle vizuális észlelést fejlesztő program szellemében került kidolgozásra a logopédiai óvodai program, mely 1996-ban „Taníts meg engem!” címmel jelent meg a Logopédiai Kiadó gondozásában.

A programban bemutatott, egyénre szabott, a gyermek szükségleteihez, állapotához, képességeihez igazított tanulási, fejlesztési folyamat mára általános gyógypedagógiai/fejlesztőpedagógiai gyakorlattá vált. 

A program gyakorlati alkalmazása során megszületett a vizuális észlelést fejlesztő feladatlap-csomag a „Színezd ki… és rajzolj te is! c. íráskészséget fejlesztő feladatlap-gyűjtemény 4-7 éves gyermekeknek (Rosta–Arany–File, 1990), melynek célja, hogy könnyed, játékos formában alakítsa ki az írás és olvasás tanulásához szükséges alapkészséget, vagyis fejleszti a különböző formák, alakzatok felismerését, a vizuális emlékezetet, a szem-kéz koordináció kialakulását, a jobb-bal irányok síkbeli differenciálását, a téri tájékozódást. Kidolgozásra került egy újszerű szemléletű, hiánypótló testséma fejlesztő feladatlap-gyűjtemény is „Ez volnék én?” (Rosta–Kocsis, 1993) címmel.

A gyermek önmegismerését és a körülötte lévő világ megismerését segítő fejlesztési program önmegfigyelési és mozgásos gyakorlatokon keresztül segít a gyermekeknek rendszerezni ismereteiket, alakítja ki pozitív önértékelésüket. A mozgásfejlesztés ötlettárát a „Hüvelykujjam… A kézügyesség fejlesztésének játékos lehetőségei” (Rudas–Rosta–Kisházi, 1995) és a „Mozdulj rá! Mozgással kísért vers- és mondókagyűjtemény” (Szabó, 2002) gazdagította. A kognitív fejlesztést, a matematikai képességek fejlődését a „Színezd ki… és számolj Te is! számolási képességet fejlesztő feladatlap-gyűjtemény 4-7 éves gyermekeknek” (Egri–File, 1993) feladatrendszer foglalja össze. 

A kipróbált Frostig terápia beépült az intézmény Felkaroló Pedagógiai Programjába (az ELTE Gyakorló Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény speciális nevelési és fejlesztő programja). A Frostig program közel 30 éves alkalmazása során, annak színesítésére és egyéniesítéséhez igen gazdag játéktár gyűlt össze a fejlesztési területekhez kapcsolódva.

A legnépszerűbbekké azok a testtudatosságot fejlesztő játékok váltak, amelyek segítik a gyermek önmegismerését, alakítják pozitív önértékelését, elősegítve ezzel a testképük kialakulását. A fejlesztő játékok az „Ez volnék én? Testséma fejlesztő feladatlap-gyűjteményben közreadott feladatlapokhoz kapcsolhatók, alkalmazásuk segíti a saját élményen alapuló fejlődést, a játékos formában történő tapasztalatszerzést. 

A testséma-fejlesztő játékok az óvodás gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve kerültek kiválasztásra és fejlesztési területenkénti rendszerezésre. A játékok azt a célt szolgálják, hogy aktivizálják a gyermeki öntevékenységet, a kreativitást, önazonosságuk kialakulását.

A játékok a gyermekek számára cselekvési és gondolkodási lehetőségeket kínálnak, szociális normákat közvetítenek. 

Napjainkban a mozgásszegénység, a korlátozott mozgástér, az információs technológia gyors fejlődése, a képi ingerek túlsúlya, az ülő életmód a szenzomotoros rendszer lassabb fejlődését, gyengébb működését eredményezi. Elmaradnak, beszűkülnek a környezetnek azok a fejlesztő hatásai, amelyben különösebb célzott irányítás nélkül, játék közben, a mindennapi tevékenységek közepette, spontán fejlődnek a gyermek képességei. Ezért érezzük fontosnak, hogy a szakembereknek játékötleteket adjunk a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez. 

A test tudatosságát kialakító játékok célja a játék közbeni tanulás, a saját élményen alapuló képességek fejlesztése, a tanulási zavarok korrekciója, a testkép, testfogalom és testséma fejlesztésével. A testkép a saját testről alkotott kép, a saját test megtapasztalása a külső és belső érzetek által. A testkép az önmagukról alkotott tudás alapja, az egészséges személyiségfejlődés elősegítője. A testfogalom a saját testről szerzett intellektuális tudás, amely a testrészek megnevezését, helyét és funkcióját foglalja magába. A testséma a test izmainak, mozgásának, a gravitációhoz történő alkalmazkodásának, egyensúlyának megélését jelenti. Ugyanakkor azonban a magyar gyógypedagógiában a test tudatosságával kapcsolatos terminusok gyűjtőfogalmaként a testséma kifejezést használják, ennélfogva használjuk munkánkban mi is általános fogalomként a föntebb a testi tudatosságra vonatkozó részterminusként szereplő testséma szakkifejezést.

A testséma-fejlesztő játékok segítségével lehetővé válik, hogy a gyermek, még mielőtt a körülötte lévő világról szerzett ismereteit rendszerbe foglalná, a lehető legalaposabban megismerje önmagát. A testséma-fejlesztő játékok segítik a testrészek tudatosítását, az érzékszervek funkciójának megismerését, az egyensúlyérzékelés fejlődését, a szem-kéz koordináció kialakítását, a téri helyzetek észlelését, a bal-jobb irányok megkülönböztetését, a két testfél mozgásának összehangolását és a nyelvi kifejezést. Az önmegfigyelési és mozgásos játékokon keresztül a gyermekek megtanulják rendszerezni ismereteiket, kialakul pozitív önértékelésük, biztonságérzésük, fejlődik az alkalmazkodó magatartás és a tanuláshoz szükséges tartós figyelem. (Rosta, 1993)

A testséma fejlesztés gyakorlattára, a testtudat kialakítása

A test tudatosságának kialakítása, a testséma fejlesztése nem külön óratípust igénylő tevékenység, hanem fejlesztési koncepció, mely a gyermekkel történő foglalkozás során bármilyen formában érvényesíthető. Fontos azonban, hogy a gyermekkel foglalkozó pedagógusok tisztában legyenek a fejlesztés céljaival és lépéseivel, tudatosan, célirányosan építsék fel a fejlesztő munkájukat. A testséma fejlesztése akkor hatékony, ha a gyermekek örömmel vesznek részt a felkínált tevékenységekben. A gyermekek folyamatos aktivitásának fenntartása érdekében biztosítani kell a fejlesztés során a játékosságot és a sikerélményt. A test tudatosságának kialakítása során a már kialakult képességekre építve lépésről lépésre haladunk a könnyebb gyakorlatoktól az egyre összetettebbek felé. A gyakorlattár a test tudatosságának kialakítását szolgáló saját élményen alapuló ötleteket tartalmazza fejlesztési területenként csoportosítva. A gyakorlatok, játékok nagy része felhasználható az óvodai csoportos foglalkozások során, más részük kisebb csoportban differenciáltan és az egyéni fejlesztés során alkalmazható.

A testtudat fejlesztő gyakorlattár gyakorlat csoportjai:

1) Önazonosság fejlesztése, testérzet kialakítása

2) Testkép kialakítása

3) Önfelismerés

4) Vizuomotoros koordináció fejlesztése: szem-kéz, szem-láb koordináció fejlesztése

5) Bal-jobb irányok differenciálása, oldaliság fejlesztése, a két testfél mozgásának összehangolása

6) A mozgásutánzó képesség kialakítása, posztura utánzás

7) Egyensúlyérzékelést fejlesztő gyakorlatok

1) Önazonosság fejlesztése, testérzet kialakítása

A gyakorlatok, játékok segítik a gyermek önazonosításának fejlődését, mivel közvetlen kapcsolatot teremtenek a „belülről érzett test” és a kívülről látott testkép között. A test elülső és hátsó zónáján szerzett tapasztalatokkal alakul ki a teljes körkörös, plasztikus kép önmagukról, amely a vizuális környezeti séma fejlődésének feltétele, az emberábrázolási készség fejlődésének alapja. A testfelületre gyakorolt tapintás-érzet által kiváltott taktilis észlelés segíti az ok-okozati kapcsolatok felismerését, a ráismerés, az elképzelés és az anticipáció kialakulását, hat a gondolkodás és beszéd fejlődésére. A testkép a gyermek egész fejlődését tükrözi.

Önmegfigyelés tükör előtt:

→ Külső tulajdonságok megfigyelése: ruházat, magasság, testarányok, haj, nem (fiú, lány);

→ Mimika, gesztusok megfigyelése;

A megfigyeléshez felhasználható játék: Milyen vagyok én? (a megfigyelés alapján kell elmondani, hogy milyennek látja a gyermek önmagát vagy a társát);

→ A test hátsó zónájának felismerése.

→ A gyermek adatainak megbeszélése (név, lakcím), beszélgetés az érdeklődési köréről (kedvenc játéka, kedvenc meséje) az „Ez vagyok én” tudatának alakítása.

Vizuális megfigyelő és elemzőkészség fejlesztése:

→ Személyleírás megadása egy másik gyermekről csoportos játék során;

A megfigyeléshez felhasználható játék: rendőrjáték, az elmondott személyleírás alapján kell felismernie önmagát annak a gyermeknek, akire ráillik a személyleírás;

→ Változás megfigyelése páros játékkal;

A megfigyeléshez felhasználható játék: Mi változott meg? a gyermekek megfigyelik társukat, majd egymásnak hátat fordítva megváltoztatnak magukon 2-3-4 dolgot, azután ismét szembe fordulnak és felfedezik a változást;

→ Változás megfigyelése csoportos játékkal: a csoportban történő változás megfigyelése, Ki hiányzik? játékkal.

Vizuális és taktilis élmény a testről:

→ Nyomatkészítés kézről, lábról festéssel, gyurmába, homokba ujjnyomatok, lábnyomatok készítése;

→ Nyomkövetés vízszintes és függőleges síkban talp- és tenyérnyomatokkal előrajzolt szőnyegen vagy kartonon;

→ Önarcképkészítés (teljes alakról, fejről) rajzolással, festéssel, gyurmából;

→ Emberalak megformázása különböző anyagokból, pl. textilből, termésekből, térben, síkban.

Taktilis élmény a testről, a testérzet felerősítése különböző közegekben:

→ Játék golyóságyban;

→ Takaróba be-kigurítás;

→ Gurulás különböző minőségű (puha, kemény) talajon, járás különböző felületű és magasságú lépő köveken;

→ Különböző anyagok kézzel történő tapintása, tulajdonságok felismerése (kemény-puha, hideg-meleg, kicsi-nagy), formák taktilis felismerése;

→ A talp ingerlése különböző felületű és anyagú labdák, hengerek mozgatásával

→ Különböző felületű és hőmérsékletű anyagokkal a testrészek stimulálása (érdes, kemény, hideg, meleg);

Bizalomerősítő gyakorlatok:

→ Ringatás takaróban, tüskés labdán;

→ Csukott szemű, fekvő gyermekek megérintése különböző tárgyakkal, pl. kendő, lufi, puha ecset;

→ Csukott szemű gyermek vezetése a pedagógus, majd egy másik gyermek irányításával;

→ Relaxációs gyakorlatok zenére, mesére;

2) Testkép kialakítása

A játékos gyakorlatok segítségével a gyermek megismeri saját testének határait, viszonyít az adott térhez, a térben lévő tárgyakhoz, személyekhez. Fontos, hogy megélje egyes testrészeinek súlyát, erejét, egyensúlyát, hogy minél tökéletesebben használja ki a személyes és közös tér kínálta lehetőségeket.
A testkép kialakulása és a térészlelés fejlődése összefügg, ezért a térészlelés kialakításához alkalmazott játékok a testkép kialakítását támogatják. A testkép a gyermek egész fejlődését tükrözi, a mozgásfejlesztés, térészlelés mozgásos megtapasztalása a test észlelést közvetlenül, saját élményen keresztül javítja. A téri helyzetek elsajátításához a megfelelő nyelvi formák ismerete is szükséges.

A test körvonalának körülhatárolása:

→ A gyermek körberajzolása tükörben;

→ Fekvő gyermek körberajzolása labdával, zsinórral, a testrészek megnevezése;

→ Csomagolópapíron fekvő gyermek körberajzolása, az ábra valósághű kitöltése, összehasonlítása a körberajzolt gyermekkel;

→ „Profilkép” és sziluett kép készítése a fejről, testről, megvilágított vászon előtt.

Izomtónus érzékelését fejlesztő gyakorlatok:

→ Lazító-feszítő gyakorlatok: gumiember, szoborember játék, különböző nehézségű súlyzók és labdák kinyomása, leejtése;

→ Húzó-toló játékok: egymással párban vagy eszközzel, pl. kötélhúzás, autótolás, egymás húzása, tolása gördeszkán, autón;

→ Az izomtónus váltakozó megélése: ugrálás trambulinon, szivacson;

→ Támaszgyakorlatok: pl. talicskázás;

→ Függeszkedés bordásfalon;

Térészlelés kialakítása:

→ Vizuális téri környezet felmérése labdajátékokkal: röppálya követése, labda dobása, hajítása, elfogása, célzás;

→ Térpercepció fejlesztése: a saját test térben elfoglalt helyének megtapasztalása, a mozgás határainak tudatosítása tükör előtt, majd anélkül;

→ Társ vagy akadálykerülés;

→ Irányváltás jelre mozgás közben: előre, hátra, oldalra (pl. futás);

→ A testrészek téri pozíciójának változtatása pl. kéz vagy lábemelés föl-le, lépés, mászás, ugrás föl-le vagy előre és hátra, hajlás előre, hátra;

→ A hátsó testzóna megtapasztalása: pl. mászás, járás hátrafelé;

→ Távolságbecslés fejlesztése: ugrás karikába ki-be, zsámolyra fel-le;

→ Téri pozíciók mozgásos megtapasztalása: mászás kötél alatt, szalaglengetés a test mellett, hengerbe ki-be mászás, lépcsőre fel-le lépés, átugrás tornapadon;

→ Téri pozíciók eszközzel történő megtapasztalása, testzónák elkülönítése: pl. babzsák, szalag emelés fej fölé, test mögé;

→ Mozgástervezés és kivitelezés kialakítása: akadálypálya, eszközök kerülése verbális utasítással, pl. menj el a zsámoly előtt, haladj el a pad mögött;

→ Mozgásos, énekes szerepjátékok játszása a téri pozíciók gyakorlásához: „Bújj, bújj zöld ág”, → „Elvesztettem zsebkendőmet”;

→ Veszélyérzékelés kialakítása, leküzdése (pl. le- és felugrás zsámolyra, le- és felmászás bordásfalra);

3) Önfelismerés

Az önfelismerés alapja a testről szerzett intellektuális tudás, mely a gyermeknek a saját testéről szerzett információk segítségével alakul ki, a testfogalom fejlődésének alapja.

– A fejlődés tudatosítása: fényképek nézegetése a gyermek kisebb életkoráról;

– Időrendi változás megélése: a fejlődésben bekövetkezett változások tudatosítása a fényképek összehasonlításával;
Felhasználható játék: „Kicsi vagyok én…”, tablókészítés a családról;

– Magasságváltozás megélése: magasságmérőn a növekedés jelölése;

– Testrészek, érzékszervek, mimika tudatosítása;

→ Testrészek azonosítása különböző testhelyzetekben (mutasd meg a hasad, fejed, stb.);

→ Testrészek azonosítása a vizualitás kizárásával: bekötött szemű gyermeken megérintjük egy-egy testrészét, amelyet megnevez;

→ Testrészek felszólításra történő mozgatása, a testrészek tornája: biccents a fejeddel, ugrálj a lábadon;

→ Egyszerű mozgások utánzása, a szerepjáték elemeinek alakítása;

Felhasználható játék: Mivel csinálom? (pl. fésülködés-kéz);

→ Testrészek differenciálása: páros-páratlan testrészek felfedezése tükör előtt, nyomat készítés a páros testrészekről (tenyér, talp);

→ A kézfej és lábfej részeinek elemzése, az ujjak megnevezése;

– Népi mondókák, versek tanulása a testrészekről, pl. „Hüvelykujjam…”, „Itt a kezem, itt a szám”;

– Kéz és láb szomatikus ingerlése különböző felületű és hőmérsékletű anyagokkal (érdes, puha, hideg, meleg), járás különböző felületű talajon (szúrós, kavicsos, puha);

– Testrészek célzott stimulációja a vizualitás kizárásával, az érintés helyének megmutatása, megnevezése. Felhasználható játék: hol szúrt meg a méhecske vagy a doktor bácsi?

– Testrészek funkciójának tudatosítása. Felhasználható játék: Mire veszem fel? (zokni-láb), Melyik testrészemre gondoltam? (pl. azzal látok=szem);

Érzékelő játékok játszása:

→ Mit tapintottál? csukott szemmel tárgy felismerése méret, forma, anyag szerint;

→ Hogyan szólt? hangerő differenciálás;

→ Mit éreztél? hőmérséklet, nyomásdifferenciálás;

→ Mit szagoltál? Illatdifferenciálás;

– Egyszerű szerepjátékok játszása, dramatizálási készség fejlesztése, pl. orvos, boltos, fodrász, postás;

– Belső szervek felfedeztetése: szív (szívdobogás), tüdő (légzés);

– Hiány felismerési gyakorlatok: hiányos képek pótlása (pl. fejhez test rajzolása, testre a hiányzó kezek, lábak rajzolása).

4) Vizuomotoros koordináció fejlesztése: szem-kéz, szem-láb koordináció fejlesztése

A vizuomotoros koordináció a szem letapogató, követő mozgásainak, valamint a kéz, a láb és testmozgások összerendezésének képessége. A vizuomotoros koordináció minőségét meghatározza a szemmozgás kontroll és a finommozgás kontroll, a vizuális környezet megfelelő felmérése.

– Stabil célkontrollt kívánó feladatok végzése: ujj játékok, csipeszelés, gombolás;

– Szem fixáció fejlesztése térben, síkban: mozgó tárgy útjának követése pl. kismadár, repülő.

– Szem-kéz koordináció fejlesztése:

→ Célba dobó és gurító játékokkal függőleges, vízszintes síkban, a távolság változtatásával, a dobóeszköz méretének és súlyának változtatásával;

→ Labdaütögető játékokkal;

→ Labdavezetés egyénileg változatos alakzatokon: formákon, betűkön, számokon

– Szem-láb koordináció fejlesztése: járás vonalon, vonalak között, ábrák követése járással (pl. kör), járás keresztezett vonalakon, járás talpnyomatokon.

5) Bal-jobb irányok differenciálása, oldaliság fejlesztés

A két testfél megkülönböztetését tapasztalati élményhez, a kéz- és lábnyomatok készítéséhez, majd a kéz- és lábnyomok követéséhez kötjük. Ezután gyakoroltatjuk a testrészek oldaliság szerinti mozgatását, majd felfedezzük a térben tőlünk jobbra és balra lévő dolgokat. Az iránydifferenciálás alapfeltétele a jól koordinált mozgás, melynek alapja a két testfél mozgásainak összerendezése. A játékos fejlesztés az egy-egy testrész elkülönített mozgatásától a szimmetrikus végtagok aszinkron mozgásain keresztül a test középvonalát átlépő keresztező gyakorlatokig tart. A játékos fejlesztés együtt jár a nyelvi tapasztalatok bővülésével, a hely-, nagyság-, irány-, hasonlóság-, mennyiség-, és időbeli relációt jelentő fogalmak fejlődésével.

– Szimmetria felfedeztetése a testen tükör előtt:

→ Tükörre álló egyenest ragasztunk, így a gyermek a tükörben megtapasztalhatja a két testfél azonosságát;

→ Szimmetria érzékeltetése babzsákkal: a test előtt a fej fölé emelt kézből babzsák ejtése a másik kézbe a has előtt.

– Kéz és lábnyomatok azonosítása vízszintes és függőleges síkban: nyomolvasó játékkal;

– Kéz és lábnyomatokon járás, mászás a nyomat irányának megnevezésével, a domináns kéz megjelölésével;

– Domináns oldal erősítése súlyérzékeléssel, mozgatással, taktilis érzékeltetéssel;

– Testrészek oldaliság szerinti mozgatása egy irányban: álló, fekvő, ülő helyzetben;

– Testrészek oldaliság szerinti mozgatása különböző irányban álló és fekvő helyzetben;

– Tárgyak kerülése bal és jobb irányban, „Irányító játék”;

– Tárgyak irányának felismerése: Merre megy? Merre néz?

– Irányfelismerés hangazonosítással: Honnan szólt? játék;

– Bal-jobb irányjelző nyilak szerinti közlekedés gördeszkával, fordulás balra, jobbra (a nyilakat felragasztjuk a kialakított útvonal mentén);

– Érzékelő irányfelismerési játék: csiszolópapírból kivágott nyíl van mindegyik gyermeknél, a csukott szemű gyermek kitapintja a párja által mutatott nyilat és a sajátját is abba az irányba állítja;

– Keresztezési gyakorlatok, a két testfél együttműködésének kialakítása:

→ Utánzó mozgások végzése a test középvonalának átlépésével: pl. seprés, labdaütés;

→ Mászás vonalon, padon;

→ Páros játékok keresztezett kézfogással, mondókázással;

→ Járás közbeni lépés kombináció: keresztlépés;

→ Járás közben ellentétes oldali térd érintés könyökkel;

→ Soralkotás közben keresztfogás test előtt, mögött, majd együttes járás iránytartással;

→ Keresztezett lábmozgások: padon járás, babzsák lerúgása a padról váltott lábbal keresztezve;

→ Forgás keresztfogással párban;

→ Keresztezett kézfogás a padon, járás előre terpeszben;

→ Keresztezés test előtt és mögött babzsákkal: babzsák ejtése fentről le, jobb kézből balkézbe és fordítva;

→ Kéz és lábnyomatok követése keresztezett lépésekkel;

→ Indiánszökdelés.

6) A mozgásutánzó képesség kialakítása

A mozgásfejlesztő játékok a test észlelését közvetlenül befolyásolják és javítják. A mozgás stimuláló hatást fejt ki a tanulásra, a testi, a kognitív és a pszichoszociális funkciók szoros egységet alkotnak. A mozgásfejlődés az alapja a tanulási képességek kialakulásának. A mozgásos játékok közbeni megfigyelés fejleszti a figyelmet, az önmegismerést, az önátélést.

– Mozgással kísérhető dalok, versek utánzása:

→ Nagymozgásokkal: „Kis gazdasszony vagyok én”;

→ A kéz ujjainak mozgatásával: „Ujjaimat mutogatom, közben vígan mondogatom”.

– Utánzó mozgások végzése:

→ Állatok mozgásának utánzása: pl. pók, rák, medve, fóka;

→ Foglalkozások mozdulatainak utánzása: pl. szakács, fodrász, takarító, zenész;

→ Sportok karakter jegyeinek utánzása: pl. tenisz, bokszolás, súlyemelés;

→ Érzelmek kifejezése mozgással: járj úgy, mintha fájna a lábad;

→ Érzelmek kifejezése mimikával: pl. öröm, bánat, meglepetés.

– Mozgássorozatok utánzása: pl. négyütemű tornagyakorlatok utánzása vagy életszerű szituációk (kézmosás, öltözködés) eljátszása.

– Mozgás és vizualitás összekapcsolása:

→ Mozgásos tevékenységet ábrázoló piktogram mozgásos bemutatása: pl. keverés fakanállal;

→ Életszerű szituációk egymás utáni fázisainak pantomim mimikával történő eljátszása, elmondása: pl. öltözködés, lefekvés, kézmosás.

– Egyszerű szerepjátékok eljátszása: orvosnál, fodrásznál.

– Rövid történetek mozgásos feldolgozása: pl. Répamese.

– Kreatív mozgások fejlesztése zenére.

7) Egyensúlyérzékelést fejlesztő gyakorlatok

Az egyensúlyozó rendszer fejlettsége meghatározza a mozgástanulás minőségét. Az egyensúly, mint motoros képesség, lehetővé teszi, hogy testünket a kívánt helyzetben tudjuk tartani mozgás közben. Az egyensúlyi rendszer ingerlése az egész idegrendszer érésére hat, segítve ezzel a figyelem fejlődését. Az egyensúly gyakorlatok révén javul a mozgásbiztonság, fejlődik az akaraterő, a bátorság, a térbeli tájékozódás.

– Statikus egyensúlyozás fejlesztése:

→ Állásgyakorlatok (lehetőség szerint mezítláb végezzük)

  • terpeszben, zártan különféle testtartásokkal, fejre helyezett tárggyal;

•  két lábon, egy lábon nyitott, csukott szem­mel;

állás sarkon, lábujjon;

•  lebegő és mérlegállás, gólyaállás;

→ Egyensúlygyakorlatok különböző testhelyze­tekben, posztura utánzó gyakorlatok:

•  térdepelés különböző eszköztartással, fejre helyezett tárggyal;

•  lebegőülés nyújtott és hajlított lábbal;

•  mérlegállás;

•  fekvőtámasz oldaliság szerinti kar illetve lábemeléssel.

– Posztura utánzás: hátulról rajzolt gyermeket ábrázoló kép segítségével mozgásutánzás, a testrészek pozíciójának megnevezése.

– Dinamikus egyensúlyozás fejlesztése

→ Járásgyakorlatok:

•   járás lábujjhegyen, sarkon, külső talp élen térdemeléssel, sarokemeléssel, tyúklépéssel;

•  járás vonalakon a talajon: egyenes, hullám, kör;

•   járás előre, hátra nyitott és csukott szemmel;

•   járás a talaj fölött: pl. egyenes vonal ge­ren­dán, hullámvonal, kör téglákon;

•   járás különböző minőségű talajon, pl. kü­lön­­böző anyagú lábtörlők, puha, kemény sző­nyegek, kavicsok;

•    járás magasság érzékeléssel lépőköveken;

•    Járás teherhordással, pl. gesztenye hordása kanállal egyik kosárból a másikba;

•    szökdelés páros lábon, egy lábon.

→ Futás gyakorlatok:

•   futás célba,

•   futás irányváltoztatással.

→ Ugrások:

•   célba ugrás: pl. karikába,

•   térérzékelés ugrással: föl-leugrás zsámolyra,

•  ugrálás trambulinon,

→ Ritmusos gyakorlatok:

•   járás egyenletes lüktetésre,

•   mozgás ritmusváltoztatással gyors-lassú­járás,

•   járás a mozgás és beszéd összehangolásával mondókára.

Összegzés

A testséma-fejlesztés gyakorlattárának tudatosan felépített, kreatív alkalmazásával a pedagógusok (óvodapedagógusok, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok) olyan játékos fejlesztési módszert sajátíthatnak el, amellyel felkészíthetik a gyermekeket a sikeres iskolai kezdésre és segítséget nyújthatnak a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására.

A gyermekek fejlődését segítő gyakorlatok beépíthetők az óvodai nevelési programba, illetve sikeresen alkalmazhatók az egyéni fejlesztés gyakorlatában, az iskola előkészítésében.

A gyermek egyéni fejlettségéhez tervezhetők a játékos gyakorlatok, amelyek kreatívan tovább is bővíthetők. 

A testséma fejlesztő program tágabb értelemben vett hatásait elemezve, az a feltételezésünk, hogy adaptációja olyan modernizációs törekvéseket és fejlesztéseket indított el a fejlesztő pedagógiában, amelyek megteremtették az oktatáson belüli sikeres felzárkóztatás tartalmi kereteit.

Ajánlott eszköztár a testséma fejlesztéshez

– tükör

– kéz- és lábnyomatok

– bóják, nyilak

– takaró, babzsák

– érzékelő játékok

– különböző méretű és felületű labdák

– különböző színű és méretű karikák

– különböző színű és vastagságú zsinórok

– papírtéglák

– egyensúlyozó eszközök

– termések, kavicsok

– színes ceruzák

– színes festékek, ecset

– csomagolópapír, rajzlap, színes lapok

Irodalom

Rosta Katalin (1988): Néhány szó a vizuomotoros koordináció fejlesztés programjáról, Gyógypedagógiai Szemle 1988/4 pp. 285–299

Rosta Katalin (1989): A vizuomotoros készség fejlesztésének terve óvodába járó 6-7 éves beszédhibás gyermekek számára, Gyógypedagógiai Szemle 1989/1 pp. 30-40

Gereben Ferencné (1990): A Frostig koncepció, Fejlesztő Pedagógia 1990/1 pp. 5–10

Egri Katalin–File Edit (1993): Színezd ki… és számolj te is. Számoláskészséget fejlesztő feladatlap gyűjtemény 4-7 éves gyermekeknek. Göncöl Kiadó, Buda­pest.

Alkonyi Mária–Rosta Katalin (1993): Számlálni kezdek. Számolásfejlesztő feladatlap-gyűjtemény. ICTUS Bt., Szeged.

Rosta Katalin–S. Pintye Mária (1995): „A mozgás- és testséma fejlesztés összefüggései és szerepük a diszlexia prevencióban beszédsérült gyermekeknél”. Gyógypedagógiai Szemle 1995/4. pp 279–288

Rosta Katalin (1998): „A testséma fejlesztésének lehetősége az alapkultúrtechnikák elsajátításánál”. In Kissné Haffner Éva (szerk.): Segíts, hogy önmagam csinálhassam… BGGYTF, Budapest, pp. 110–117.

Rosta Katalin (2004): Taníts meg engem! fejlesztő prog­ram logopédiai óvodák számára. Logopédia Kiadó, Budapest.

Rosta Katalin–Rudas Zsuzsa–Kisházi Gergely (2006): Hüvelykujjam… A kézügyesség fejlesztésének játékos lehetőségei Logopédia Kiadó, Budapest.

Szabó Borbála (2006): Mozdulj rá! – Mozgással kísért vers- és mondókagyűjtemény, Logopédia Kiadó, Budapest.

Kocsis Lászlóné–Rosta Katalin (2006): Ez volnék én? – Testséma fejlesztő feladatlap-gyűjtemény. Logopédia Kiadó, Budapest.

Alkonyi Mária (2008): „A Goodenough emberalak ábrázolás eredményei a testséma fejlesztés tükrében.” In: Márkné Ettinger Zsuzsa-Táp Ferencné-Földes Tamás (szerk.) A fejlődés egyéni útjai a közoktatásban – „Fogjuk a kezed” Egyesület Sopron, pp. 83–91.

Reményi Tamás–Rega Schaefgen–Gereben Ferencné (2014): „Szenzoros integrációs terápiák alkalmazása a gyógypedagógiai fejlesztőmunka gyakorlatában” 1. rész, Gyógypedagógiai Szemle 2014/4 pp. 293–304.

(© Fejlesztő Pedagógia 2022/1–3., pp. 131–142.)