Gyermekjóga az óvodai csoportban: adaptív gyakorlatok és módszertani ajánlások

Geresics Krisztina és Szili Katalin

Gyermekjóga az óvodai csoportban: adaptív gyakorlatok és módszertani ajánlások

Children’s Yoga in Preschool: Adaptive Movement Activities for Everyday Practice

ABSTRAKT

A gyermekjóga óvodai alkalmazása akkor válhat pedagógiailag használhatóvá, ha nem pózok megtanításaként, hanem rugalmas részvételi lehetőségeket kínáló közös mozgásos-mesei tevékenységként értelmezzük. A tanulmány gyakorlati-módszertani ajánlást mutat be a gyermekjóga-gyakorlatok adaptív alkalmazásához. Középpontjában az a kérdés áll, hogyan választhat a pedagógus rövid, rugalmasan alakítható mozgásos elemeket a csoport aktuális állapota, a gyermekek eltérő részvételi igényei, a rendelkezésre álló tér és a megfigyelhető testi–érzelmi jelzések alapján. A gyakorlatbank pedagógiai fókusz, adaptálási lehetőség, megfigyelési és óvatossági szempont szerint rendezi a példákat. A tanulmány egy saját mesei keretre épülő mintafoglalkozást is bemutat, amely nem követendő óravázlatként, hanem a tervezési logika egyik lehetséges alkalmazásaként értelmezhető. A közlemény nem terápiás protokollt és nem hatásvizsgálati eredményeket közöl. A gyermekjóga-elemeket az óvodai mindennapos mozgásos tevékenységekhez kapcsolható, adaptálható pedagógiai lehetőségként tárgyalja.

KULCSSZAVAK: gyermekjóga; óvodai mindennapos mozgás; adaptív részvétel; pedagógiai megfigyelés; mesealapú mozgásos tevékenység

ABSTRACT

Children’s yoga can be pedagogically useful in preschool when it is treated not as pose instruction, therapy, or an intervention protocol, but as a set of playful, story-based movement activities that allow different forms of participation. This practice-oriented paper presents a framework for selecting and adapting short movement elements according to the group’s current state, children’s observable responses, available space, and participation needs. The exercise bank is organized around four pedagogical decision points: focus, adaptation, observation, and caution. A story-based sample session illustrates how these elements can be embedded in everyday preschool movement activities without requiring a separate yoga class. Emphasis is placed on safe participation rather than correct performance: children may take part fully or partially, use support, avoid physical contact, observe, pause, or rejoin. The paper therefore positions children’s yoga as an optional pedagogical resource for everyday preschool movement practice, with teacher observation and flexible adaptation guiding its use rather than therapeutic aims or claims of guaranteed developmental effects.

KEYWORDS: children’s yoga; preschool education; everyday movement activities; adaptive participation; pedagogical observation; story-based movement

BEVEZETÉS

Az óvodai csoportok természetüknél fogva sokfélék. Egy közös mozgásos helyzetben az egyik gyermek örömmel utánozza a mozdulatokat, a másik először inkább figyel; van, aki gyorsan felpörög, másnak pedig a társas érintés, a várakozás vagy a hosszabb instrukció okoz nehézséget. A pedagógiai kérdés ezért nem az, hogyan várható el mindenkitől ugyanaz a kivitelezés, hanem az, hogyan teremthetők biztonságos, többféle bekapcsolódást lehetővé tevő részvételi utak.

A gyermekjóga ebben az összefüggésben nem jógaoktatásként, hanem strukturált, játékos és mozgásos óvodai tevékenységként értelmezhető. A testhelyzetek, mozgássorok, légzésfigyelés, mesei keret és közös lezárás olyan helyzetet teremthetnek, amelyben a gyermek teljes vagy egyszerűsített mozgással, eszközzel támogatva, társas érintés nélkül, megfigyelőként vagy rövidebb ideig is bekapcsolódhat. A hangsúly nem az egyes gyakorlatok pontos kivitelezésén, hanem a biztonságosan szervezett közös részvételen van.

Az óvodai mozgásos helyzetek pedagógiai jelentése nem szűkíthető egyetlen fejlesztési célra. Ugyanaz a mozgásos elem a mozgásszervezés, a figyelmi helyzet, a testi jelzések észlelése vagy a társas részvétel szempontjából is más-más tapasztalatot kínálhat. Ezért a jelen tanulmány nem előre meghatározott hatásokat rendel az egyes gyakorlatokhoz, hanem pedagógiai fókuszokat, adaptálási lehetőségeket és megfigyelési szempontokat kínál. A gyermekjóga óvodai alkalmazásáról szóló kutatási eredmények ígéretesek, ugyanakkor módszertanilag heterogének, ezért a gyakorlati használatban különösen indokolt az óvatos, megfigyelésre épülő értelmezés (Sun et al., 2021).

Jelen gyakorlati-módszertani tanulmány egy korábban kidolgozott adaptív pedagógiai keretre és az óvodai önszabályozás támogatásának elméleti hátterére épít, de nem annak szakirodalmi szintézisét ismétli meg (Szili és Geresics, megjelenés alatt). A tanulmány célja annak bemutatása, hogyan választhatók ki és alakíthatók a gyermekjóga-elemek úgy, hogy azok az óvodai mindennapos mozgáshoz, a csoport aktuális állapotához és a gyermekek eltérő részvételi szükségleteihez illeszkedjenek. A gyakorlatbank ezért nem terápiás protokollt és nem követendő jógaórát kínál, hanem pedagógiai döntési támpontokat ad: milyen fókusz mentén választható egy gyakorlat, hogyan módosítható, mit érdemes megfigyelni, és mikor szükséges óvatosan változtatni vagy megszakítani a tevékenységet.

GYERMEKJÓGA AZ ÓVODAI GYAKORLATBAN: ÉRTELMEZÉS ÉS HASZNÁLAT

A gyakorlati alkalmazás szempontjából a gyermekjóga-elemek rövid, játékos, mesei keretbe illeszthető mozgásos helyzetekként értelmezhetők. A gyakorlatbank azt mutatja meg, hogyan alakítható ugyanaz az elem eltérő részvételi módokra anélkül, hogy a mozdulat formai pontossága válna központi elvárássá.

A táblázatok pedagógiai fókuszai nem garantált fejlesztési hatásokat jelölnek. Abban adnak támpontot, hogy milyen mozgásos elem illeszkedhet az adott helyzethez, hogyan alakítható, mit érdemes közben megfigyelni, és mikor szükséges lassítani, egyszerűsíteni vagy más részvételi módot kínálni.

A részvétel támogatása különösen fontos azokban a helyzetekben, amikor egy gyermek nehezen kapcsolódik be, gyorsan felpörög, bizonytalan egy mozgásos helyzetben, kerüli az érintést, vagy nehezen vált az aktivitásból nyugodtabb tevékenységbe. A pedagógus ilyenkor nem terápiás beavatkozást végez, hanem olyan pedagógiai környezetet alakít ki, amelyben többféle bekapcsolódási mód elfogadható.

A mintafoglalkozás ugyanezt a tervezési logikát szemlélteti. Nem kész mintaóra, hanem egy lehetséges példa arra, hogyan kapcsolható össze a mesei keret, a mozgás, az adaptálás és a pedagógiai megfigyelés.

KAPCSOLÓDÁS AZ ÓVODAI MINDENNAPOS MOZGÁSHOZ

A gyermekjóga-elemek óvodai alkalmazását érdemes az óvodai nevelés meglévő mozgásos tevékenységrendszeréhez kapcsolni. Ebben az értelmezésben nem az óvodai mindennapos mozgás helyettesítéséről és nem különálló jógaoktatásról van szó, hanem olyan játékos-mesei mozgásos lehetőségekről, amelyek rövid elemként beépíthetők a napirendbe, az irányított mozgásos tevékenységekbe vagy a szervezett mozgásos játékokba.

A hatályos Óvodai nevelés országos alapprogramja a spontán, szabad játék kereteiben megjelenő mozgásos tevékenységeket és az irányított mozgásos tevékenységeket egymást kiegészítő keretként kezeli. Az egészségfejlesztő testmozgást az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségletek és képességek figyelembevételével minden gyermek számára biztosítani kell; a mindennapos irányított testmozgás játékos, zenei és táncos elemekkel is szervezhető (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet, 1. melléklet, „Mozgás”). A jelen tanulmányban bemutatott gyermekjóga-elemek ehhez a napi, játékba ágyazott mozgásos tevékenységrendszerhez kapcsolhatók: nem külön programként, hanem rugalmasan választható mozgásos-mesei elemként jelennek meg.

A pedagógus gyakran találkozik olyan helyzetekkel, amikor a gyermekeknek nem újabb teljesítményfeladatra, hanem rövid, biztonságos és rugalmasan alakítható mozgásos részvételi lehetőségre van szükségük. Ilyen lehet a megérkezés támogatása, a mozgásindítás és mozgásmegállítás gyakorlása, a közös jelzés követése, a saját tér érzékelése, a társas érintés nélküli kapcsolódás vagy az aktivitásból nyugalmi állapotba való átmenet segítése.

A gyermekjóga-elemek ezért nem önálló tornagyakorlatként vagy szabályos jógapózként értelmezendők. Inkább olyan adaptálható pedagógiai lehetőségek, amelyek az óvodai mozgásos neveléshez kapcsolódva segíthetik a biztonságos részvételt, a mozgásos élményt és a lecsendesedést. Egy-egy gyakorlat rövid ráhangoló elemként, mesei mozgásként, mozgásos játék részeként vagy lecsendesítő gyakorlatként is megjelenhet. A pedagógusnak nem szükséges teljes gyermekjóga-foglalkozást vezetnie. Elegendő lehet egy-egy a gyermekek jelzéseihez és a csoport aktuális állapotához igazított elem alkalmazása.

Gyermekjóga-elemek szervezése óvodai mozgásos tevékenységben

Amennyiben a pedagógus nem csupán egy-egy rövid gyermekjóga-elemet, hanem teljesebb mozgásos-mesei tevékenységet szeretne szervezni, annak felépítését kiszámítható, de rugalmas szerkezetben érdemes megtervezni. A tervezés kiindulópontja a csoport aktuális állapota, a gyermekek terhelhetősége, a rendelkezésre álló tér és a választott mesei keret.

A kiszámítható sorrend, az ismétlődő elemek és az egyszerű jelzések segíthetik a gyermekeket a bekapcsolódásban, a feladat megértésében és a közös tevékenység követésében. A szerkezet ugyanakkor nem merev: a gyakorlattípusok sorrendje, időtartama és nehézsége a mese, a gyermekek aktuális állapota és a pedagógus megfigyelései alapján módosítható. Az 1. táblázat Csíki (2017) munkája nyomán, a jelen tanulmány pedagógiai szempontjaihoz igazítva egy lehetséges ötszakaszos szervezési keretet mutat be.

1. táblázat. Egy lehetséges ötszakaszos szervezési keret a mozgásos-mesei tevékenységhez

Gyakorlatbank: hogyan válasszunk mozgásos elemet?

A gyakorlatok kiválasztásakor a pedagógusnak nem szükséges elsőként szenzoros vagy mozgásfejlődési kategóriákban gondolkodnia. Kiindulhat abból is, mit lát a csoportban: nehéz a megérkezés, sok a mozgásos túlpörgés, bizonytalan az egyensúly, kerülendő a társas érintés, vagy a lezárásnál van szükség lelassulásra. A gyakorlatbank ezekhez a helyzetekhez kínál választható és módosítható mozgásos-mesei elemeket.

A példák négy pedagógiai fókusz köré rendeződnek: mozgásindítás és mozgásmegállítás, egyensúlyi és testhelyzet-változtatási helyzetek, érintéshez és testi érzékeléshez kapcsolódó részvétel, valamint támaszhelyzetek és testsúlyáthelyezések. A példák négy, pedagógiai szempontból értelmezett fókusz köré rendeződnek: a mozgásindítás és mozgásmegállítás, az egyensúlyi és testhelyzet-változtatási helyzetek, az érintéshez és testi érzékeléshez kapcsolódó részvétel, valamint a támaszhelyzetek és testsúlyáthelyezések köré. Az alfejezetek címeiben szereplő szakmai megnevezések – lokomotoros–pszichomotoros, vesztibuláris, taktilis-kinesztetikus és proprioceptív fókusz – a tájékozódást segítik, nem merev kategóriákat jelölnek.

Egy-egy gyakorlat több területhez is kapcsolódhat. A pedagógus a választást mindig a csoport aktuális állapotához, az életkorhoz, a rendelkezésre álló térhez, a mesei kerethez és a gyermekek részvételi lehetőségeihez igazítja. A gyakorlatokhoz érzelmi fókusz vagy célmondat is kapcsolható, de ezek nem kötelező elemek; csak akkor érdemes alkalmazni őket, ha segítik, és nem terhelik túl a közös tevékenységet.

Mozgásindítás, megállás és ritmuskövetés (lokomotoros–pszichomotoros fókusz)

A közös mozgásos tevékenységekben gyakori, hogy a gyermekek eltérő tempóban indulnak el, másképp követik a ritmust, vagy jelzésre sem állnak meg egyszerre. A lokomotoros–pszichomotoros fókuszú elemek ezekhez a helyzetekhez kínálnak játékos gyakorlási lehetőséget. A hangsúly a mozgás elindításán és megállításán, az egyszerű ritmus és közös jelzések követésén, valamint a saját tempójú bekapcsolódáson van.

A mozgás utánzásra, rövid jelzésekre és ismétlődésre épülhet, de nem szükséges minden elemet egyszerre kérni. Egy hangjelzés, egyetlen mozdulat vagy rövid mondóka sokszor elegendő ahhoz, hogy a gyermek követhető keretet kapjon. Ha a többcsatornás instrukció inkább elvonja a figyelmét vagy növeli a terhelést, a feladat egyszerűsíthető.

A 2. táblázat olyan példákat mutat be, amelyek a mozgásindítás, a mozgásmegállítás, a ritmuskövetés, az egyensúlyi alkalmazkodás és a közös szabálykövetés gyakorlásához adhatnak pedagógiai támpontokat.

2. táblázat. Mozgásindítás, megállás és ritmuskövetés: gyakorlati példák

Egyensúly, forgás és testhelyzet-váltás (vesztibuláris fókusz)

Az egyensúlyt, forgást vagy irányváltást tartalmazó mozgások sok gyermek számára örömteliek és motiválóak, másoknál viszont hamar bizonytalanság, elkerülés vagy túlpörgés jelenhet meg. Ennél a fókusznál ezért a mozgás mennyiségénél és látványosságánál fontosabb a gyermek reakcióinak követése: mikor vesz részt szívesen, mikor lassítana, és mikor van szüksége egyszerűbb, lassúbb vagy kisebb mozgásterjedelmű változatra.

A pedagógus a forgással, ringással és testhelyzet-váltással járó elemeket rövidítheti, lassíthatja vagy stabilabb helyzetből indíthatja. A cél nem az egyensúlyi teljesítmény növelése egyetlen gyakorlat során, hanem olyan mozgásos helyzet kialakítása, amelyből a gyermek biztonságosan ki- és visszaléphet.

A 3. táblázat olyan példákat mutat be, amelyek az egyensúlyi helyzetek, a testhelyzet-váltás, a forgás, a ringás és a mozgásmegállítás gyakorlásához adhatnak pedagógiai támpontokat.

3. táblázat. Egyensúly, forgás és testhelyzet-váltás: gyakorlati példák

Érintés, textúrák és testi közelség (taktilis-kinesztetikus fókusz)

Az óvodai mozgásos tevékenységekben gyakran jelenik meg érintés, testi közelség, eszközhasználat vagy különböző felületekkel való találkozás. Ezek a helyzetek egyes gyermekek számára vonzóak és játékosak, másoknak viszont bizonytalanságot, feszültséget vagy elkerülést válthatnak ki. Ezért az érintéssel és textúrákkal kapcsolódó gyakorlatoknál különösen fontos, hogy a pedagógus ne az elfogadást várja el, hanem választási lehetőséget kínáljon.

A gyermek bekapcsolódhat érintéssel, érintés nélkül, eszközzel támogatva, részleges mozgással vagy akár megfigyelőként is. A páros vagy csoportos gyakorlatoknál az érintés soha nem lehet kötelező; ugyanaz a pedagógiai helyzet megvalósítható távolságtartással, saját térben végzett mozdulattal vagy közvetítő eszközzel is. Az elutasítás, a visszahúzódás vagy a feszültség nem a gyakorlat sikertelenségét jelzi, hanem fontos információt ad arról, hogyan kell módosítani a részvételi formát.

A 4. táblázat a talajjal, eszközökkel, saját testtel vagy társakkal való kapcsolódás adaptív szervezéséhez ad gyakorlati támpontokat.

4. táblázat. Érintés, textúrák és testi közelség: gyakorlati példák

Támasz, testsúlyáthelyezés és testérzékelés (proprioceptív fókusz)

A támaszhelyzetek, testsúlyáthelyezések és rövid megtartások sok gyermek számára erős testi tapasztalatot jelentenek. Ezekben a gyakorlatokban a gyermek nemcsak mozog, hanem érzékeli, hol van a teste, mennyi erőt használ, hogyan támaszkodik, és mikor tud biztonságosan kilépni egy testhelyzetből. Ez a fókusz különösen akkor adhat tervezési támpontot, amikor a gyermek bizonytalan a testhelyzet-váltásokban, nehezen marad meg egy helyzetben, vagy gyorsan elveszíti a biztonságérzetét.

A pedagógus feladata nem a szabályos jógapóz kialakítása, hanem a biztonságos kipróbálás feltételeinek megteremtése. A gyakorlat lehet rövid, részleges, falnál vagy eszközzel támogatott, és a gyermek bármikor visszatérhet egyszerűbb testhelyzetbe. A sikerélmény itt különösen fontos, többet jelenthet egy rövid, biztonságosan megtartott mozdulat, mint egy hosszabb, de feszültséget keltő kivitelezés.

Az 5. táblázat a támaszhelyzetek, a testsúlyáthelyezések, a testhelyzet-váltások és a saját test érzékelésének óvodai alkalmazásához ad szempontokat.

5. táblázat. Támasz, testsúlyáthelyezés és testérzékelés: gyakorlati példák

Mesei keret és érzelmi ráhangolódás a mozgásos tevékenységben

A mesei keret az óvodai gyermekjóga-elemek alkalmazásának fontos szervezője lehet. Nem önmagában fejlesztőelem, hanem olyan pedagógiai kapaszkodó, amely segítheti a közös figyelmi helyzet kialakítását, a mozgásos részvétel motiválását és az érzelmi ráhangolódást. A történet biztonságos, játékos keretet adhat a mozdulatoknak: a gyermek nem „feladatot teljesít”, hanem egy szereplőhöz, helyzethez vagy mesei eseményhez kapcsolódva próbál ki mozgásokat.

A mese és a mozgás összekapcsolása többféleképpen történhet. A pedagógus ismert vagy saját mesei helyzethez rendelhet mozdulatokat, de a gyermekek is választhatnak a már ismert gyakorlatképek közül. Így a mese nemcsak motivációs eszköz, hanem a részvétel rugalmas szervezésének egyik lehetősége is: ugyanahhoz a történethez teljes mozgás, egyszerűsített mozdulat, eszközzel támogatott részvétel vagy megfigyelő jelenlét is kapcsolódhat.

Az érzelmi ráhangolódást képek, érzelemkártyák, cselekményképek, gesztusok vagy egyszerű mozdulatválasztások is segíthetik. A verbális megnevezés nem kötelező: a gyermek képpel, mozdulattal, testhelyzettel vagy akár csendes megfigyeléssel is jelezheti, hogyan kapcsolódik a történethez. Ez különösen fontos azoknál a gyermekeknél, akiknek a szóbeli visszajelzés, a társas helyzet vagy az érzelmek megnevezése nehezebb.

A rövid, két–négy elemből álló mozgássorok a sorrendiség követését is támogathatják. Kezdetben képi segítség, később egyszerű hangjelzés, ismétlődő mondat vagy célmondat is kísérheti a mozgást. A foglalkozás végén a relaxáció, a légzésfigyelés vagy a csendes testi érzetfigyelés a lelassulást és a testi komfortérzet tudatosítását készítheti elő.

Mintafoglalkozás bemutatása

Kíváncsi medve a jégen

Korosztály: 4–6 év

Célmondat: Kíváncsi vagyok!

Mesei keret: Kíváncsi medve a jégen

Tavasz közeledtével Brumi, a medvekölyök kíváncsian bújt elő a barlangjából, hogy felfedezze az erdőt. Útközben találkozott a rókával, az őzzel, a madarakkal, a nyuszival, a sünnel, a mókussal és a hálót fonó pókokkal is. A tóhoz érve meglátta a jégen mozgó állatokat, és kíváncsian közelebb ment hozzájuk. Amikor kipróbálta a csúszkálást, egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, de társai segítettek neki, így újra biztonságban érezte magát. Brumi végül nevetve rázta le magáról a hópelyheket, majd új barátaival együtt visszatért az erdőbe, hogy megpihenjenek a tavaszi napsütésben.

A 6. táblázat azt szemlélteti, hogyan kapcsolható a saját mesei keret az ötszakaszos foglalkozásmodellhez, valamint az egyes mozgásos elemek adaptálási, megfigyelési és óvatossági szempontjaihoz.

6. táblázat. A „Kíváncsi medve a jégen” mintafoglalkozás menete

1. ábra. A gyakorlatbank néhány mozgásos elemének sematikus példái

Megjegyzés. Saját készítésű sematikus ábrák. A rajzok nem kivitelezési standardot, hanem a mozgás kiinduló formáját szemléltetik; az egyes elemek a gyermek életkorához, aktuális állapotához és részvételi lehetőségeihez igazíthatók.

Adaptálási lehetőségek

Az adaptálás nem külön kiegészítés, hanem a tervezés része. A pedagógus már előre számolhat azzal, hogy a gyermek teljes vagy egyszerűsített mozgással, eszközzel támogatva, érintés nélkül, megfigyelőként vagy megszakítható részvétellel kapcsolódhat be. Kiléphet egy mozgásos helyzetből, majd később újra csatlakozhat. Az elutasítás, a feszültség vagy a visszahúzódás nem kudarc, hanem pedagógiai jelzés, amely a részvételi forma módosítását indokolhatja.

A visszajelzés módja is igazodhat a gyermek lehetőségeihez. A verbális válasz mellett kép, gesztus, mozdulat, tekintet vagy csendes jelenlét is elfogadható. Így a gyermekjóga-elemek nem egységes teljesítményhelyzetként, hanem többféle bekapcsolódást lehetővé tevő közös óvodai tevékenységként jelennek meg.

Összegzés

A tanulmány a gyermekjóga-elemek óvodai alkalmazásához kínált gyakorlati tervezési szempontokat. A bemutatott gyakorlatbank és mintafoglalkozás azt szemlélteti, hogy ezek az elemek az óvodai mindennapos mozgáshoz kapcsolódó, játékos és adaptálható mozgásos-mesei lehetőségként jelenhetnek meg, nem pedig önálló jógaóraként vagy terápiás protokollként.

A gyakorlati érték nem a testhelyzetek pontosságában, hanem a pedagógus döntéseiben rejlik: milyen elemet választ, hogyan igazítja azt a csoport aktuális helyzetéhez, milyen jelzéseket vesz észre, és mikor kínál egyszerűbb vagy más részvételi lehetőséget. A gyermek teljes vagy egyszerűsített mozgással, részleges kivitelezéssel, eszközzel támogatva, érintés nélkül, megfigyelőként vagy rövidebb ideig is bekapcsolódhat.

Ebben az értelmezésben a pedagógus nem jógaórát vezet, hanem biztonságos, játékos és rugalmasan alakítható mozgásos helyzeteket szervez. A gyermekjóga-elemek akkor illeszkednek jól az óvodai mindennapokba, ha a közös élmény mellett a gyermek saját tempója, jelzései és részvételi lehetőségei is érvényesülhetnek.

Irodalomjegyzék

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról. 1. melléklet.

Csíki, M. (2017). Jóga a boldog gyerekkorért – 108 gyakorlat az érzelmek útján. Bookline Könyvek.

Sun, Y., Lamoreau, R., O’Connell, S., Horlick, R., & Bazzano, A. N. (2021). Yoga and Mindfulness Interventions for Preschool-Aged Children in Educational Settings: A Systematic Review. International Journal of Environmental Research and Public Health, 18(11), 6091. https://doi.org/10.3390/ijerph18116091

Szili, K., & Geresics, K. (megjelenés alatt). A gyermekjóga adaptív pedagógiai kerete az óvodai önszabályozás támogatásában. Új Pedagógiai Szemle.

(Fejlesztő Pedagógia Online)